Sándor Tatár 
Translator

on Lyrikline: 15 poems translated

from: allemand to: hongrois

Original

Translation

Übungen

allemand | Steffen Jacobs

Die Übungen reißen nicht ab:
Sportexerzitien, Gedächtnisgymnastik,
für das Mentale die Meditation.

Dein ständiges Pensum bis zur Pension:
Erst sei geübt, um in Übung zu kommen,
dann, um in Übung zu bleiben.

Ein einzelnes Leben braucht so lange,
sagt Larkin, um seine falschen Anfänge
abzuschütteln, und schafft das vielleicht nie.

Soviel Kenntnis zur Erlangung von Fertigkeit.
Was passiert, wenn du fertig bist,
wenn du dich endlich vollendet hast?

Wird man dich wiedererkennen, ein Anderer,
wird man die Flagge neu aufziehen,
die Segel setzen und Kurs nehmen ins Freie?

Wenn wir alles vorbereitet haben, sagt Born,
was zum Leben notwendig ist,
setzen wir uns in die Ecke und sterben.

Dem ist nichts hinzuzufügen.
Aber die Nachwelt, beharrt die Gegenwart.
Was, entgegnet der alternde Hitchcock,

hat die Nachwelt je für mich getan.

© Steffen Jacobs
from: Angebot freundlicher Übernahme. Gedichte.
Frankfurt am Main: Haffmans bei Zweitausendeins, 2002
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin, 2015

Gyakorlatok

hongrois

Se végük, se hosszuk a gyakorlatoknak:
sportgyakorlatok, memóriatréning,
mentális téren: meditáció.

Állandó penzumod a nyugdíjig:
először azért a gyakorlás, hogy belejöjj,
utána azért, hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból.

Az egyén életében annyi időbe kerül,
mondja Larkin, hogy lerázza magáról a rossz
kezdet terhét, és talán nem is sikerül neki soha.

Ennyi ismeret egy készség megszerzéséhez…
Mi történik, ha készen vagy,
ha tökéletessé fejlesztetted magad?

Rád ismernek majd vajon: valaki más;
lesz, aki majd újra fölvonja a lobogót,
s vitorlát bontva új vizek felé veszi az irányt?

Ha mindent előkészítettünk, mondja Born,
ami az élethez szükséges, üljünk le szépen
a sarokba, és haljunk meg.

Ehhez nincs mit hozzátenni.
No, de az utókor, makacskodik a jelen.
Mit tett, veti ellen az öregedő Hitchcock,

értem valaha az utókor.

Fordítás: Tatár Sándor

Möglichkeiten der Zusammenkunft

allemand | Steffen Jacobs

Manchmal nachts kommt ihm
im Traum eine Frau,
die er liebt,
die ihn liebt.
Manchmal nachts
kommt sie ihm vertraut vor,
als wär es die Seine.

Ja, sie ist wirklich, diese Frau,
unfaßbar wahr,
und richtig
ist er unfaßbar glücklich,
wenn er aufwacht,
weil im Bad ein Flakon klirrt:
Sie ist wirklich, seine Frau.

Dann begleitet sie ihn
vielleicht eine Weile,
bis ans Ende des Tages,
bis ans Ende der Tage,
und immer sinnt er,
woher er sie kennt,
woher sie ihn.

Manchmal tags
schaut sie ihn an,
als ob das alles fraglos,
als ob sie ohne Zweifel
in der Welt wären, und es blitzt
an ihrem Finger ein Ring,
als wär es der Seine.

Sie aufs Neue zu binden,
legt er sich nieder.
Abend für Abend
schließt er die Augen,
wie beim ersten Mal,
wie zum letzten Mal, und
manchmal findet er sie wieder.

© Wallstein Verlag
from: Die Liebe im September. Gedichte.
Göttingen: Wallstein Verlag, 2010
Audio production: Literaturwerkstatt, Berlin, 2015

A találkozás lehetőségei

hongrois

Olykor éjjel eljön hozzá
álmában egy asszony,
akit szeret,
aki szereti.
Olykor éjjel
ismerősnek tűnik neki az asszony,
mintha csak az övé lenne.

Igen, valóságos, ez az asszony,
felfoghatatlanul valódi,
és úgy van:
a férfi felfoghatatlanul boldog,
amikor fölébred,
mert megcsörren egy flakon a fürdőszobában:
valóságos az asszony, az ő asszonya.

Akkor meglehet, hogy az asszony
elkíséri őt valameddig,
a nap végéig,
a napok végéig,
és ő egyre azon tűnődik,
honnan ismeri az asszonyt,
s az honnan őt.

Olykor napközben
úgy néz rá az asszony,
mintha mindez nem lehetne kérdés,
mintha kételyek nélkül
élnének a világban, és az ujján
gyűrű villog;
mintha a férfié lenne.

Hogy újra magához kösse az asszonyt,
lefekszik az ágyra.
Estéről estére
szemét lehunyja,
ahogyan először,
ahogyan utoljára, és
az asszonyt olykor újra megtalálja.

Fordítás: Tatár Sándor

Die Liebe im September

allemand | Steffen Jacobs

Auf dem Frühweg zum Bahnhof,
spätsommermorgens halb vier:
Geschoßeinschläge jäh ringsum,
auf Straßenpflaster, auf Motorhauben.

Kastanien sind es, ach, Kastanien,
die da fallen, knallen und platzen.
Das alte Geschäft der Vermehrung
ist es: Vermehrung, Vermehrung.

So stürze ich zu dir, Liebe, durch
städtisches Feld, ein frisch vom Baum
gesprungener, endlich für fruchtbar
befundener Held: Meine Versehrung!

© Wallstein Verlag
from: Die Liebe im September. Gedichte.
Göttingen: Wallstein Verlag, 2010
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin, 2015

Szeptemberi szerelem

hongrois

A pályaudvarra menet, korán,
nyárutói reggelen, fél négykor;
körös-körül hirtelen lövedékbecsapódások
az utca aszfaltján, a motorháztetőkön.

Gesztenyék, ah, lámcsak, gesztenyék
potyognak, koppannak és hasadnak.
A szaporodás, a szaporodás, a szaporodás
(úgy ám) ősi üzelme.

Így, zuhanok hozzád, szerelem, városi
díszletek közt, a fáról frissen
leugrott hős, kit végre termékenynek
találtak: Ütődésemre!

Fordítás: Tatár Sándor

Einem Gerüstbauer

allemand | Steffen Jacobs

Der steht vor meinem Fenster,
geht sicher auf schwankendem Grund,
den hat er sich selbst gebaut,
fünf Stockwerke hoch, und
der Wind schießt ihm ins Haar.

Ich sitze an meinem Schreibtisch,
sortiere, was wäre und war.
Schön warm ist es hier,
schön windstill. Eine Hand,
meine, fährt mir durchs Haar.

Wenn er stolpert, wenn er fällt,
ist es für ihn das Ende der Welt.
Wenn es holpert bei mir, wenn
ich stürze und falle, dann
falle ich allenfalls unter den Tisch.

Und ich frage mich,
frage mich täppisch und zweifle:
Wer von uns beiden
trägt wohl das größere Risiko,
wer schwebt schöner in Gefahr?

Zumindest aus seiner Sicht
ist die Sache wohl ziemlich klar.
Man sieht es gleich, wie er so,
die Zigarette in der Hand,
an der Brüstung lehnt und gähnt.

Kein Grund zum Verzweifeln,
scheint er zu glauben, so oder so.
Kunststück, daß der sich brüstet:
Steht er auch an der Wand,
so ist er doch besser gerüstet.

© Wallstein Verlag
from: Die Liebe im September. Gedichte.
Göttingen: Wallstein Verlag, 2010
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin, 2015

Egy állványozónak

hongrois

Az ablakom előtt áll,
biztosan lép az imbolygó pallón,
amelyet maga épített magának,
öt emelet magasra, és
a szél a hajába kap.

Én az íróasztalomnál ülök,
válogatom, mi ötlet csak, s mi lap.
Meleg s otthonos itt nagyon,
jó szélcsendes.  Egy kéz,
az enyém, szánt végig hajamon.

Ha megbotlik, ha lezuhan,
számára a világnak vége van.
Ha én botladozom, ha
megtántorodom s elzuhanok,
éppenséggel az asztal alá esem.

És megkérdem magamtól,
sután kérdezem, kételyek közt:
Ki visel vajon kettőnk közül
nagyobb rizikót,   melyikünk
lebeg szebben veszélyben?

Az ő szempontjából legalábbis
világos lehet a dolog egészen;
rögtön látni abból, ahogyan
cigarettával a kezében
a korlátnak dől és ásít.

Kétségbeesni semmi ok,
gondolhatja nyilván, ha így, ha úgy.
Bátor mutatványa, mondhatni, hőstett;
ha netán falhoz szorul is a deszkaszélen,
az ő vértezete az erősebb.

Fordítás: Tatár Sándor

ringbahn berlin

allemand | Michael Speier

alles verschwindet glanzvoll
das fünfeck der jahreszeiten, grüner wein
dein mund, alles erscheint
wieder und wir in dieser winterlust
fahren, fahrn langsam (schnell
ist die geschwindigkeit der furcht,
verwüstung läuft auf vollen touren)
rätselhafte allegorien blitzen
wir finden uns langsam ein an der
glückbringenden strecke
der domaine de la folie wo es sich
hinbewegt, wo es gewesen ist
und erneuert stimmt:

wir fuhren in diesem zug
es hatte aufgehört zu schneien und der satz
es hatte aufgehört zu schneien hörte auf
es schneite, wir sahn hinaus, das fenster flog
es war nur kurz, zug um zug
liebten wir dieses vorbei.
alles erlaubte verrauscht, fenster
im volksmärchenschnee, wacklige kreuze,
dicht die lampengardinen im wehen
morgen, dahinter ein licht. welcher art
ist die welt, die du vom fenster aus siehst?
fensteraug‘, und die elemente des zeigefelds:
das gute ist einförmig, das schlechte viel
förmig aristoteles, fahrtausweise
prüfend, scheiben geprüft schon
von kids mit glaschneidern, wir sehn uns
vom fenster im fenster vorübergleiten
erblicken was wir blicken, optische
täuschung: zukunft erscheint wie höhe
geschichte wie fahren

im taubenrauch, in der geschälten frühe
immer die ringbahn, der epische faden
alles erscheint in (schon wieder)
gebrochnen lektüren, man begegnet sich
aber selbst, stablarven stehn
an der strecke fahrend stehn wir
in diesem verwunschenheitszustand
das fenster fliegt in die überstunde
dicht bei dicht stehn wir in diesem gedicht

© Aphaia Verlag
from: welt/raum/reisen
Berlin: Aphaia Verlag, 2007
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin, 2012

berlin, körvasút

hongrois

minden eltűnik ragyog
az évszakok ötszöge, zöld bor
a szád, minden felbukkan
újra és mi utazunk ebben a
télörömben, utazunk lassan (a gyorsaság
a félelem tempója,
a pusztítás padlógázzal száguld)
talányos allegóriák villámlanak
lassan belenyugszunk
a domaine de la folie
szerencsét hozó szakaszán, ahová
tart, ahol valaha volt
s ismét elmondható:

ezzel a vonattal utaztunk
megszűnt a havazás és megszűnt
a megszűnt havazás mondat
havazott, kinéztünk, repült az ablak
de csak röviden, vonatról vonatra
élveztük ezt a folytonos-továbbot.
minden megengedett elillan, ablakok
népmesei hóban, dülöngélő keresztek,
sűrűszövésű lámpaernyők a fájó
reggelben, mögöttük fény. miféle
világ az, melyet az ablakból látsz?
szem-ablak, és a kijelző elemei:
ami jó, egy-forma, ami rossz, sok
formájú, arisztotelész, menetjegyeket
vizsgálva, az ablakokat a kölykök
már megvizsgálták üvegvágóval, látjuk magunkat
az ablakból az ablakban tovasiklani
megpillantjuk a pillantást, optikai
csalódás: a jövő olyan, mint a magasság
a történelem, akár az utazás

a galambfüstben, hámozott korareggelben
mindegyre a körvasút, az epikai szál
(már megint) félbeszakadt olvasmányokban
bukkan fel minden, ámde az ember
önmagával találkozik, piócalárvák állnak
az útszakasz mentén utazván ebben
az elvarázsoltsági-állapotban állunk
az ablak a túlórába száll
egymáshoz préselten állunk itt ebben a versben

Fordítás: Tatár Sándor

teebeutel

allemand | Jan Wagner

I

nur in sackleinen
gehüllt. kleiner eremit
in seiner höhle.


II

nichts als ein faden
führt nach oben. wir geben
ihm fünf minuten.

© Berlin Verlag
from: Achtzehn Pasteten
Berlin : Berlin Verlag, 2007
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2010

teafilter

hongrois

I

csak zsákvászonba
burkolva. remetécske
a barlangjában.

II

csupán egy fonál
vezet fölfelé. öt per-
cet adunk neki.

a verseket és az életrajzi jegyzetet fordította Tatár Sándor

quittenpastete

allemand | Jan Wagner

wenn sie der oktober ins astwerk hängte,
ausgebeulte lampions, war es zeit: wir
pflückten quitten, wuchteten körbeweise
gelb in die küche

unters wasser. apfel und birne reiften
ihrem namen zu, einer schlichten süße -
anders als die quitte an ihrem baum im
hintersten winkel

meines alphabets, im latein des gartens,
hart und fremd in ihrem arom. wir schnitten,
viertelten, entkernten das fleisch (vier große
hände, zwei kleine),

schemenhaft im dampf des entsafters, gaben
zucker, hitze, mühe zu etwas, das sich
roh dem mund versagte. wer konnte, wollte
quitten begreifen,

ihr gelee, in bauchigen gläsern für die
dunklen tage in den regalen aufge-
reiht, in einem keller von tagen, wo sie
leuchteten, leuchten.

© Berlin Verlag
from: Achtzehn Pasteten
Berlin : Berlin Verlag, 2007
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2010

birsalmás sütemény

hongrois

ha az október ágakra aggatta
lampionokként, eljött az idő. hát
szedtük a birset, hordtuk kosárszám a
konyhába sárgán,

be a víz alá. az alma, a körte,
ahogy kell, értek; csak szimplán édessé –
nem úgy, mint a birs fáján, ábécémnek
hátsó zugában,

a kert latinjában, konok-keményen
érlelt aromát. negyedekre vágtuk,
kimagoztuk húsát (négy nagy kéz, kettő
kicsivel együtt),

elmosódva a szaftoló gőzében,
cukrot, hőt és munkát adtunk a nyersen
nem ehetőhöz. fölfogni birset ki
tudna s akarna;

zseléjüket, hasas üvegekben a
sötét napokra a polcra sorjázva,
napok pincéjében őrizve, ahol
fénylett és fénylik.

a verseket és az életrajzi jegyzetet fordította Tatár Sándor

weihnachten in huntsville, texas

allemand | Jan Wagner

„Es ist so, als ob man an einem Bahndamm wohnt.
                        Zuerst achtet man noch auf jeden Zug, dann hört man
                        sie einfach nicht mehr.“

                      - ein Einwohner von Huntsville -

als der strom an diesem abend
zusammensackte, flackerten die lampen
am weihnachtsbaum, erloschen. in der ferne
der spätzug. wir, die nacht, der bratenduft -
die gänse schwammen friedlich in den seen
aus weißem porzellan. im mondlicht
die abgenagten knochen der veranden.
wir lauschten auf die leicht bewegte wiege
des großen waldes, der die stadt umfängt,
dann kehrten die choräle ins radio zurück.
in jedem fernseher saß ein präsident.
der bahndamm, ohne anfang, ohne ende.
der gänsebraten.

© Berlin Verlag
from: Guerickes Sperling
Berlin : Berlin Verlag, 2004
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2010

karácsony huntsville-ben (texas)

hongrois

„Olyan, mint amikor vasúti töltésnél lakik az ember.
   Először még felfigyel minden vonatra, aztán
   már egyszerűen meg se hallja őket.”

   - egy huntsville-i polgár -


amikor aznap este elapadt
az áram, vibráltak az égők
a karácsonyfán, kihunytak. a távolban
az éjjeli vonat. mi, az éjszaka, a pecsenyeillat -
békésen úszkáltak a ludak a tavakon
fehér porcelánból. a holdfényben
verandák lerágott csontvázai.
a várost körülölelő nagy erdő lágyan
mozgatott bölcsőjére füleltünk, aztán
visszatértek a rádiókba a korálok.
és minden tévében egy elnök ült.
a töltés, nincs eleje sem, vége sem.
a libasült.

a verseket és az életrajzi jegyzetet fordította Tatár Sándor

störtebeker

allemand | Jan Wagner

„Ich bin der neunte, ein schlechter Platz.
Aber noch läuft er.“

(Günter Eich)

noch läuft er, sieht der kopf dem körper zu
bei seinem vorwärtstaumel. aber wo
ist er, er selbst? in diesen letzten blicken
vom korb her oder in den blinden schritten?
ich bin der neunte und es ist oktober;
die kälte und das hanfseil schneiden tiefer
ins fleisch. wir knien, aufgereiht, in tupfern
von weiß die wolken über uns, als rupfe
man federvieh dort oben – wie vor festen
die frauen. vater, der mit bleichen fäusten
den stiel umfaßt hielt, und das blanke beil,
das zwinkerte im licht. das huhn derweil
lief blutig, flatternd, seinen weg zu finden
zwischen zwei welten, vorbei an uns johlenden kindern.

© Berlin Verlag
from: Guerickes Sperling
Berlin Verlag, 2004
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2010

störtebeker

hongrois

„A kilencedik vagyok;kedvezőtlen hely.
De még megy előre.”

(Günter Eich)

még megy előre, nézi a fej, ahogy
támolyog még a test. de hol
van ő maga? e végső pillantás vajon
a kosárból vagy az a lépdelés, vakon?
kilencedik vagyok, október
van, a hideg s a kenderkötél mélyen
húsunkba vág, térdelünk sorban,
fehérség pelyhez ránk, akárha ott fenn
baromfit kopasztana valaki – mint
ünnep előtt a nők. apánk ökle fehér,
ahogy a nyelet markolta, kinyújtott
kezében villant a bárd. és mi bámultuk a tyúkot –
egy csapat ajzott, sikongató gyermek –,
hogy rohan két világ közt s véresen hogy verdes.

a verseket és az életrajzi jegyzetet fordította Tatár Sándor

Reglose Jagd

allemand | Nora Bossong

Die Ställe hangabwärts, es heißt, den Hasen
habe ein Marder geholt, ein Fuchs, niemand
ist sicher, man lebt hier selten
des Nachts. Das Haus zu groß
für ein Haus, die Menschen zu reich,
nicht aus meiner Zeit. Dennoch gehen wir
auf die Jagd gemeinsam, durch die verwachsenen
Ränder des Familienerbes, kein Tier
knackt das Unterholz, kein Kadaver
legt seinen Geruch wie ein spukender Ahne
an die Grenze des Grundstücks. Ich glaube, alles
hält die Terrasse verborgen, niemand
folgt mir nach, wie sollten sie auch, meine Tage
liegen anderswo. Nur die Seeadler auf den Pfosten
lassen mich nicht aus dem Blick, ich fühle
ihre gefeilten Augen mir in den Nacken starren,
bis ich stürze, doch das ist unwesentlich, nur
eine kurzfristige Veränderung des alten Gebäudes.

© Zu Klampen Verlag
from: Reglose Jagd
Springe: zu Klampen! Verlag, 2007
Audio production: 2007, Literaturwerkstatt Berlin

Mozdulatlan vadászat

hongrois

A domboldalon lefelé az ólak, a nyulat, mondják,
elrabolta egy nyest, egy róka, senki
sincs biztonságban, éjjel itt
többnyire kihalt. A ház túl nagy
háznak, az emberek túl gazdagok,
nem az enyémből, más korból valók. Mégis
együtt megyünk vadászni, a családi örökség
elbozótosodott peremén túlra, nem roppan
hullott ág állatláb alatt, semmilyen dög
szaga nem jelöli, kísértő ősként,
a birtok határát. Azt hiszem, mindent
a terasz rejt el, senki
nem követ, hogy is tehetnék, az én napjaim
máshol vannak. Csak az oszlopfákon ülő rétisasok
tartanak egyre szemmel, érzem, amint
csiszolt szemük a tarkómra mered,
míg el nem zuhanok, ami lényegtelen, csak
röpke változás a régi épületben.

Fordítás: Tatár Sándor

der westen

allemand | Jan Wagner

der fluß denkt in fischen. was war es also,
das sergeant henley ihm als erster
entriß, die augen gelb und starr, die barteln
zwei schürhaken ums aschengraue maul,
das selbst die hunde winseln ließ?

die stromschnellen und ihre tobende
grammatik, der wir richtung quelle folgen.
die dunstgebirge in der ferne,
die ebenen aus gras und ab und zu
ein eingeborener, der amüsiert
zu uns herüberschaut und dann
im wald verschwindet: all das tragen wir
in adams alte karte ein, benennen
arten und taten. fieber in den muskeln
und über wochen die diät aus wurzeln
und gottvertrauen. unterm hemd die zecken
wie abstecknadeln auf der haut: so nimmt
die wildnis maß an uns.

seltsames gefühl: die grenze
zu sein, der punkt, an dem es endet und
beginnt. am feuer nachts kreist unser blut
in wolken von moskitos über uns,
während wir mit harten gräten
die felle aneinander nähen, schuhe
für unser ziel und decken für die träume.
voraus das unberührte, hinter uns
die schwärmenden siedler, ihre charta
aus zäunen und gattern; hinter uns
die planwagen der händler,
die großen städte, voller lärm und zukunft.

© Berlin Verlag
from: Achtzehn Pasteten
Berlin: Berlin Verlag, 2007
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2010

a nyugat

hongrois

halakban gondolkodik a folyó. mi volt hát,
amit elsőként sergeant henley ragadott el
tőle, a tekintet sárga és merev, a bajusz:
a hamuszürke száj fölött két piszkavas,
melytől szűkölni kezdtek még a kutyák is?

a zuhogók tomboló grammatikája,
melyet a forrás irányába követünk.
a távolban a párahegyek,
síkságok fűsörénye, s olykor egy bennszülött, ki
magában jót mulatva bámul felénk, majd
eltűnik az erdőben: mindezt rávezetjük
adam régi térképére, rögzítünk
fajokat s eseményeket. láz az izmokban
és heteken át gyökér-diéta
s hit a gondviselésben. az ing alatt kullancsok,
mint gombostűk a bőrön: így vesz
mértéket rólunk a vadon.

különös érzés: határnak lenni,
a pontnak, ahol végződik és
kezdődik. éjjelenként a tűznél vérünk
moszkitófelhőkben köröz felettünk,
míg mi kemény halszálkákkal bőröket
varrunk egymáshoz; cipőt céljainknak
és álmainknak takarót. előttünk
a még érintetlen föld, mögöttünk
a nyüzsgő telepesek, kerítések és rácsok
alkotta chartájukkal; mögöttünk
a kereskedők ponyvás szekerei,
s a nagyvárosok, lármával tele és jövővel.

a verseket és az életrajzi jegyzetet fordította Tatár Sándor

kleinstadtelegie

allemand | Jan Wagner

die schattenkarawane, jeden morgen
 ihr aufbruch, und die waschanlage,
 die stets aus einem reinen schlaf erwachte.

 und in den lieferwagen pendelten
 die schweinehälften zwischen ja und nein,
 den linden wuchsen herzen. und es paßte

 nicht mehr als ein blatt papier zwischen mich und die welt.
 und in den gärten, hinter allen hecken
 verkündeten die rasenmäher den mai.

© beim Autoren
from: Unveröffentlichtem Manuskript
Audio production: 2002, M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

kisvárosi elégia

hongrois

az árnyékkaravánok, minden reggel
ahogyan felkerekednek, és az autómosó,
amely mindig tiszta álomból ébredt.

és a hűtőkocsikban a féldisznók
az igen és a nem között himbálóztak ide-oda,
szívük nőtt a hársaknak. s közém és a

világ közé nem fért több egy papírlapnál.
és a kertekben, a sövények mögött
kihirdették a fűnyírók a májust.

a verseket és az életrajzi jegyzetet fordította Tatár Sándor

guerickes sperling

allemand | Jan Wagner

„...köstlicher als Gold, bar jeden
Werdens und Vergehens...“
- Otto von Guericke -

was ist das, unsichtbar und doch so mächtig,
daß keine kraft ihm widersteht? der kreis
von bürgern rund um meister guericke
und seine konstruktion: die vakuumpumpe,
die auf drei beinen in das zimmer ragt,
vollendet und mit der obszönen grazie
der mantis religiosa. messingglanz,
die kugel glas als rezipient: hier sitzt
der sperling, der wie eine weingeistflamme
zu flackern angefangen hat – die luft
die immer enger wird. vorm fenster reifen
die mirabellen, summt die wärme, wächst
das gras auf den ruinen. an der wand
ein kupferstich vom alten magdeburg.
die unbeirrbarkeit der pendeluhr,
diopter, pedometer, astrolabium;
der globus auf dem tisch, wo eben erst
neuseelands rückenflosse den pazifik
durchschnitten hat, und wie aus weiter ferne
das zähe trotten eines pferdefuhrwerks.
„dieser tote sperling“, flüstert einer,
„wird noch durch einen leeren himmel fliegen.“

© Berlin Verlag
from: Guerickes Sperling
Berlin : Berlin Verlag, 2004
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2010

guericke verebe

hongrois

"…becsesebb az aranynál, híjával bármely         
                                          létesülésnek és elmúlásnak…"
                                          - Otto von Guericke -

mi az, ami nem látszván mégis oly hatalmas,
hogy dacolni véle nincs erő? ím, körben
a polgárok guericke mester és műve:
a vákuumszivattyú körül, mely
három lábon mered föl a szobában,
a mantis religiosa obszcén kecsességével,
hibátlanul. rézragyogás,
felvevőedényként az üveggömb: odabent
a veréb, mely akár a borszesz lángja,
verdesni kezdett − a levegő, mely
szűkül, egyre fogy. az ablak előtt
érik a ringló, zsong a hőség, nő a
fű a romokon. amott a falon meg
egy metszeten a régi magdeburg.
az ingaóra hűvös pontossága,
diopter, pedométer, asztrolábium;
az asztalon a glóbusz, melyen épp új-zéland
hátuszonya hasít a csendes
óceánba, s mintha jó távolról:
dübörög, trappol egy lovasszekér.
„e halott veréb itt”, suttogja egy néző,
„egy üres égen fog még átrepülni.”

a verseket és az életrajzi jegyzetet fordította Tatár Sándor

botanischer garten

allemand | Jan Wagner

dabei, die worte an dich abzuwägen -
die paare schweigend auf geharkten wegen,
die beete laubbedeckt, die bäume kahl,
der zäune blüten schmiedeeisern kühl,
das licht aristokratisch fahl wie wachs -
sah ich am hügel gläsern das gewächs-
haus, seine weißen rippen, fin de siècle,
und dachte prompt an jene walskelette,
für die man sich als kind den hals verdrehte
in den museen, an unsichtbaren drähten,
daß sie zu schweben schienen, aufgehängt,
an jene ungetüme, zugeschwemmt
aus urzeittiefen einem küstenstrich,
erstickt an ihrem eigenen gewicht.

© Berlin Verlag
from: Guerickes Sperling
Berlin : Berlin Verlag, 2004
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2010

füvészkert

hongrois

hogy mit mondok majd neked, azt latoltam –
szótlan sétáló párok egymásba karolva,
avarfedett ágyások és kopasz fák,
kovácsoltvas-virágokat átjáró hüvösség,
előkelőn viaszsápadt a fény, hideg –
és láttam ott a dombon az üveg-
házat, fehér-bordásan, fin de siècle,
akár, gondoltam, bálnák csontvázai fent,
ahogy a múzeumokban függnek feletted;
értük gyerekként nyakad kitekerted,
alakjukat a váz szinte lebegve őrzi,
ez óriásokra gondoltam, kiket az ősi
mélyből a partig holmi áram elsodort,
s saját testük súlyától fulladtak meg ott.

a verseket és az életrajzi jegyzetet fordította Tatár Sándor

gaststuben in der provinz

allemand | Jan Wagner

hinter dem tresen gegenüber der tür
 das eingerahmte foto der fußballmannschaft:
 lächelnde helden, die sich die rostenden nägel
 im rücken ihrer trikots nicht anmerken lassen.

© beim Verlag
from: Probebohrung im Himmel
Berlin: Berlin Verlag, 2001
ISBN: 3-8270-0071-8
Audio production: 2002, M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

vidéki vendéglők

hongrois

a pult mögött az ajtóval szemben
a futballcsapat bekeretezett képe:
mosolygó hősök, akik a trikójuk hátában
rozsdásodó szögekről látszólag nem vesznek tudomást.

a verseket és az életrajzi jegyzetet fordította Tatár Sándor