Zoltán Csehy
Nincs hová visszamennem
Visszamegyek a fehérneműboltba,
megveszem azt a szép fehér alsót,
vaskos fekete szalagpánttal, meg talán azt
az tengerkék úszógatyát is, retrónak mondják,
de nekem e téren nincs hová visszamennem,
tehát itt kezdem a történelmet,
már ami a gatyáim szalonképesebb történelmét illeti,
ennél a konkrét Hugo Boss-gatyánál.
Szépen és jelentőségteljesen dudorodik
majd ki belőle a pöcsöm, gondolom,
narcisztikus kéjjel mutatja meg
csípőm vonalát, és fénylő, opálos-kék ragyogása
maga lesz a testemre tapadt tenger,
mintha kivált volna belőle egy gatyányi űr,
hogy széthordja a nagyvilágba
a habok megállíthatatlanul csevegő, sós üzenetét.