Monika Rinck

we shall inject you a substance into
fixed on this bench in this vacation home
look here, how your brow is shining
o - the temples resplendent in the silent
reflection of the white lampshade
how lovely you are, how good and  
unexpected the light,
a ray running through your vein
sand in the dark chamber nestles
radium—your little green fear.

everywhere, with all the others, do visions stir
but not with you. with you everything is
clear and defined, the napkins, the cacti.
everything there in the broken glass of the last night
figures of desire, the delicate froth
here the lord our god himself with his tongue
hast loosed thine, and you, speaking, ‘so beautifully’
of the pharmakon, of the waggling sycamores
and they’re already at the door,
those shoes that we have,
the bags of trash and the passat.

θα σου ενέσουμε μια ουσία
επάνω στο πεζούλι του εξοχικού καθηλωμένος
κατά ’δω κοίτα, το μέτωπό σου πώς λάμπει
ω –η λάμψη των κροτάφων στου λευκού
φωτιστικού το ήσυχο καθρέφτισμα
όμορφος πώς δείχνεις, πόσο καλό και
απρόσμενο που είναι το φως
στις φλέβες σου ανάμεσα κυλάει μία λάμψη
και στο σκοτεινό το θάλαμο φωλιάζει
ράδιο ενεργό– η μικρή σου καταπράσινη αγωνία.

σ’ όλους τους τόπους, σ’ όλους τους άλλους, οράματα γεννιούνται
μα όχι σε σένα. όλα σε σένα είναι
καθάρια και διαυγή, οι ταμπέλες, οι κάκτοι.
όλα εκεί στης περασμένης νύχτας το broken glass
τα αγαλμάτια του πόθου, οι ευγενείς αφροί
εδώ ο αγαπητός ημών κύριος με την ίδια του τη γλώσσα
έλυσε τη δική σου, εσύ ομιλείς, όμορφα τόσο
για το φάρμακον, για των πλατάνων τα φυλλώματα
και στο κατώφλι να τα κιόλας πώς στέκουν,
τα υποδήματα που έχουμε,
οι σακούλες των σκουπιδιών κι ο αληγής άνεμος.

te vamos a inyectar un remedio
atatado a este banco, en la casa de vacaciones
mirá aquí, cómo brilla tu frente
oh – el resplandor de las sienes en el reflejo
silencioso de la pantalla blanca
qué hermoso sos, qué buena
e imprevisible es la luz
a través de tus venas fluye una luz tenue
y en el cuarto oscuro anida
el radio –tu pequeña angustia verde.

en todas partes, en todos los demás, nacen visiones
pero no en vos, en vos todo
se puede ver claro y nítido, las etiquetas, los cactus.
todo ahí en el broken glass de la última noche
los figurines del deseo, las espumas tiernas
aquí el mismísimo señor con su lengua
te hizo soltar la tuya, hablás, qué hermoso,
de los fármacos, de los plátanos que se mueven
y delante de la puerta ya están
los zapatos que tenemos
las bolsas con la basura y el passat.

valami szert fújhattunk neked ide
a nyaralóház betonjához erősített padra
nézd csak, hogy ragyog a homlokod
ó – a halántékod sugárzik a fehér
lámpaernyő néma visszfényében
milyen szép vagy, milyen jó ez
a váratlan fény
az ereiden végigfut egy csillanás
a sötétkamrában rádium
honol – kicsi zöld félelmeid.

mindenhol, mindenki másnál, víziók százai
mozognak, de nálad. nálad minden
tisztán és élesen látható, a feliratok, a kaktuszok.
minden itt van, az elmúlt éj broken glass s benne
a vágy nőfigurái látszanak, a finom habok
a jóisten most maga oldotta meg
nyelvével a nyelved, és szólasz, jaj de szépen,
pharmakonról, a platánok intéseiről
és az ajtónk előtt már kinn állnak
cipőink, az egész készlet,
a szemeteszsákok, és erre fúj a passzát.

Fordítás: Zsellér Anna

- - - alternative - - -


az utolsó nap délen

beadunk neked egy szert
a nyaralóban, a padhoz rögzítve
nézz csak ide, hogy világít a homlokod
ó – a halántékon ragyog a fehér
lámpaernyő adta fény mozdulatlan visszatükröződése
milyen szép vagy, milyen jó és
váratlan a fény a vérereiden
átszűrődő sejtelem
és a sötét kamrákban fészkel
a rádium – a te kis zöld félelmed.

mindenütt, mindenki másnak hallucinációt okoz
de nem neked. számodra minden világosan
és élesen látható, a cimkék, a kaktuszok.
körülöttünk a broken glass-ban az előző éjszakából
a vágy szobrocskái, finom habzás
itt a jóisten önön nyelvével,
amitől a tied megered, beszélsz, mily szépen
a gyógyszerről, a platánok legyezőjéről
és már az ajtó előtt állnak
a cipők, a mieink,
a zsákok a szeméttel és a passzátszél.

Fordítás: Zoltán Lesi

t’inietteremo un farmaco
legata a questa panca nella casa di vacanze
guarda un po’ qui come brilla la tua fronte
oh – lo splendore delle tempie nel quieto
riflesso del paralume bianco
come sei bella, com’è dolce e
inattesa questa luce
un bagliore ti trascorre le vene
e nella camera oscura si annida
il radium – la tua piccola paura verde.
dappertutto, in tutti gli altri, si accendono visioni
salvo che in te. in me è tutto
chiaro e netto alla vista, le etichette, i cactus.
tutto qua in broken glass dell’ultima notte
le figurine del desiderio, le tenere schiume
qui ti ha fatto sciogliere le tue il buon Dio
stesso con la propria lingua, tu parli, che bello
del farmaco, dell’agitarsi dei platani
e stanno già dinanzi alla porta,
le scarpe che abbiamo,
i sacchi dell’immondizia e la VW-Passat.

nekaj ti vbrizgamo v žilo
privezanemu na to klop v počitniški hiši
poglej no, kako se ti svetlika čelo
o – v tihoti ti sije sencè
odblesk belega senčnika svetilke
kako si lep, kako dobrotljiva in
nenadejana je svetloba
po tvojih žilah steče preblisk
in v temnem prekatu gnezdi
radij – tvoj zeleni strahec.

povsod, pri vseh drugih, vznikajo vizije,
a pri tebi ne. pri tebi je vse
jasno ostro vidno. etikete, kaktusi.
vse je tu broken glass zadnje noči
figurčice pohote, rahle pene
tukaj je dobri bog sam s svojim jezikom
razpletel tvojega, govoriš, kako lepo,
o napojih, o pahljanju platan
pred vrati pa že čakajo,
čevlji, ki jih imamo,
vrečke s smetmi in pasat.