Petr Borkovec

Was wir tun? Wir befassen uns mit dem Raum,
schweigen, lassen die Toten schlafen.
Schneiden die Bäume, umfrieden den Kompost,
kippen gefangene Mäuse aus der Falle.
Das Abendessen tragen wir uns in den Garten hinaus,
ins Zimmer herein nehmen wir Reisigzweige.
Gelb geben wir sie dem Gartenfeuer zurück,
der süße Rauch wälzt sich durch die Kleiderschränke.
Dem Abend zu beobachten wir vom Fenster aus die Mauer,
reden so, dass wir die Toten nicht wecken.
Lieben uns inmitten der Möbel
mit Körpern, die nicht Gegenteil des Raumes sind.

                                     28. 9. 1997

KO DARĀM MĒS? Ar telpu noņemamies
un klusējam, lai mirušie var gulēt.
Kokus apzāģējam, kompostkaudzi iežogojam,
no slazdiem beigtas peles atbrīvojam,
un vakariņas dārzā iznesam.
Tad izrotājam istabas ar skuju koku zariem.
kad nodzeltē tie, ugunskuriem atdodam,
un saldi dūmi veļas iekšā drēbju skapjos.
Caur logu mijkrēslī uz mūri skatāmies,
tā runājam, lai nomirušie nepamostos.
Un mīlējamies mēs starp mēbelēm
ar augumiem, kuri nav pretstats telpai.

¿QUÉ HACEMOS? JUGAMOS con el espacio,
callamos – dejamos dormir a los muertos.
Talamos árboles, cercamos el compost,
sacamos de las trampas a los ratones muertos.
Llevamos la cena a los jardines,
traemos la hierba a casa.
La devolvemos amarillenta a la hoguera del jardín,
el humo dulzón se mete en nuestros armarios.
Al atardecer desde la ventana miramos hacia el muro,
hablamos suave, para no despertar a los muertos.
Entre el mobiliario hacemos el amor
con cuerpos que no son lo contrario del espacio.

Mit csinálunk? Foglalkozunk a térrel,
hallgatunk – a halottakat aludni hagyjuk.
Fát gallyazunk, komposztot forgatunk,
az egeret kiborítjuk a csapdából.
A vacsorát kivisszük a kertbe,
fenyőgallyakat hozunk be a szobába,
aztán ha elszáradnak, visszavisszük a tűzre,
édes füst dől ránk a szekrényből.
Alkonyatkor az ablakból nézzük a falat,
úgy beszélünk, hogy föl ne riasszuk a halottakat.
A bútorok közt még szerelem közben sem
lesz a testünk a tér ellentéte.

We do what? We are involved in space,
are silent, we let the dead sleep on.
We cut down trees, fence off compost,
pry open traps where mice have come to grief.
We take our dinner out to the garden,
bring brushwood back into the room.
We return it yellowed to the bonfire,
its sweet smoke billowing through our wardrobes.
In the twilight we look out at the wall
and speak so as not to wake the dead.
Amidst the furniture we make love
with bodies, which are not the opposite of space.