Roland Orcsik

                                „My skin sits on me like the shirt of Nessus.”
                                                                      (Derek Jarman: Blue)

Kidőlt, nagy fatörzsnek támasztottam a biciklim. Dezső előrefutott, beleveszett a parti szagorgiába. Az ágak reccsenéséből tudtam, merre kutyagol. Lassan követtem, többször letértem a vízhez, letérdeltem a folyékony szentélyhez. A vízből felmerült egy hal, nem tudtam kivenni, keszeg vagy kárász – most még homályosabb –, szétloccsantotta a felszín tükörsima nyugalmát. Visszamásztam az ösvényhez, hívogatni kezdtem a kutyát, sehol, félni kezdtem, talált valami odút magának, ott meghúzódott, esze ágában sincs visszatérni, győzött az ősi törvény. Nem adtam fel, újra és újra hívtam. Közben kék pettyeket, kék villanásokat láttam magam előtt. Azt hittem, káprázik a szemem, megdörzsöltem. Kék foltokká nőttek a jelenések, egyre szaporodtak. Végül kék csorgott az
égből, a föld alól, bemázolta a teret, gyere,
kelyhed vagyok,
tölts meg,
ne ugass!
Akárha megvakultam volna, csak épp a semmi helyett kék árnyalatokat láttam, kék fatörzseket, pókhálóként feszülő, kék ágrajzokat, kék tárgyragokat köptem, lapul a
lapul a lapul az anyaméh
öblében rozsdás golyó!
A madarak kéken vijjogtak, kéken csicseregtek, kéken sikoltoztak, kék kráter
az agyad!
A mélyből a partra kúsztak a halak,
kéken tátogtak, kék váladék ömlött belőlük. Veled a gyűlölet,
simogasd meg! És nyirkos kéken lélegeztem. A levegő meg egyre nehezebb, ólmosabb
dögölj meg dögölj meg dögölj meg dögölj meg
ha van ha nincs akkor is
gödrösödj! A kék engem is kikezdett, apránként behálózott, körbetekert. Szeretni akarsz,
szeretni akarlak, szeretni korbácsod,
kőedényben a szívem a szíved a szívroncs a jóslat tiszai kentaur: félig emberré,
félig kék hüllővé formálódtam,
most már én vagyok az úr a belekben,
hallgass, csókom,
hallgass.
Testemen feszülni kezdett a bőr, fojtogatni kezdett a kék, ziháltam, ki akartam törni, ki
akartam szopni magam
a hullából
beleszövődtem belefröcsköltem belesavaztam
magom magom magam.
Ekkor valaki, vagy én, belemart a kezembe. Kék hasítás a vékony rétegen. Kék indulat a
húsban.
Kiserkentem.
Egyedül a vér. Egyedül a vér nem kék. Hanem meleg.