Volker Braun

Ты выкарыстаў ноч? – Я практыкуюся
Ў чаканьні. – Чыім? – Скажы, табе таксама
Знаёмы той салодкі боль: любоў да незнаёмых? –
Што за ўчынак? – Як? – Пра што ты кажаш?
А судзіны скакалі ў маёй плоці.
Калі я, стомлены, ішоў праз плошчу Маркуса. –
Ты бачыш сон, прыгледзься, сон з наступствамі. –
Празрыстасьцю напоўненыя вулкі.

A ddefnyddiaist ti’r nos? Rwy’ wedi hen arfer
â disgwyl – I bwy? – A wyt ti hefyd
yn adnabod y boen felys: yn caru’r anhysbys? –
Y weithred anadnabyddus? – Sut? – Am beth wyt ti’n siarad?
Mae’r gwythiennau bron yn rhwygo yn fy nghnawd.
Am flinedig wyf fi’n croesi sgwâr Sant Marc,
Rwyt ti’n breuddwydio, on’d wyt, rwyt ti’n breuddwydio’n ddyfal
Ac ar y strydoedd mae tryloywder yn cyhwfan.

Did you use the night? – I practised hopeful
Waiting. – Who for? What for? – You also know, do you,
The pain, sweet pain, of loving the one unknown? –
The unknown deed? – You mean? – What are you speaking of? –
The veins were almost bursting in my flesh.
How tired I am of crossing St Marks’s Square. –
Still dreaming, are you? Dreaming nevertheless? –
And the streets are waving in the winds of openness.

—¿Aprovechaste la noche? —Practiqué
la espera. —¿De quién? —¿Vos también conocés
el dolor dulce: amar a la desconocida?
—¿el hecho desconocida?, ¿qué?, ¿de qué estás hablando?
—Las venas casi revientan en mi carne.
Me cansé de cruzar la Markusplatz.
—Soñás, no es cierto, soñás con consecuencias.
—Y en las calles sopla la transparencia.

Qu'as-tu fait de ta nuit ? — Je me suis exercé
À l'attente. — De quoi ? — Connais-tu aussi
Cette douce souffrance : aimer l'inconnue ? —
L'action inconnue ? — Comment ? — De quoi parles-tu ? —
Mes veines explosaient presque dans ma chair.
Comme je suis las de traverser la Place Saint-Marc. —
Tu rêves, n'est-ce pas, tu rêves avec constance. —
Et dans les rues marche la transparence.

Kihasználtad az éjt? – Gyakoroltam
Csak várni. – Minek? – Ismered te is
Az édes kínt: Ismeretlent szeretni? –
Ismeretlen tettet? – Hogy? – Miről beszélsz?
Majd’ felrobbantak az erek húsomban.
Hogy vagyok fáradt átmenni a téren? –
Álmodsz, hát, álmodsz rendületlenül. –
Az utcán transzparencia feszül.

Hai usato la notte? – Ho praticato
L'attesa – di chi? – è nota anche a te
La dolce pena di amare l'ignota?
L'ignota impresa? – Come? – Di che parli?
Quasi mi esplosero le vene in corpo.
Che noia attraversar piazza San Marco. –
Sogni, vero? Tu sogni con coerenza. –
E in strada tira aria di trasparenza.