Roland Orcsik
húngaro
[ZAVIČAJ]
ZAVIČAJ, pa ja sam ga imao.
Jezik, pa ja sam ga govorio.
Susjed, pa ja sam ga imao.
Gledao nas je u leđa, kao buduće sjećanje.
Odveo nas je, kamo nismo htjeli.
Pili smo vino, u podrumu, do pjesme.
Popeo sam se na brijeg, ali ga više nije bilo.
Dao sam se u potragu za njim.
Zakopao sam ga, nije me bilo na pogrebu.
Odmah sam izmislio novi, i taj mi je pobjegao.
Počeo sam mucati, to zapisao, tebi pročitao.
I ti si me zakopao, a ja ti svejedno domahujem.
Kad bi to bilo moguće, rekao bih mu da dođe.
Rekao bih mu da se sam govori.
Da sam sebi bude i susjed, i jezik, i zavičaj:
Onaj, s kojim sam pio vino.
Onaj, koji sam govorio.
Onaj, koji nisam izmišljao.
De: Zukva
Zagreb: Vuković & Runjić , 2004
Producción de Audio: Tomislav Krevzelj, Udruga radio mreza 2011
[OTTHON...]
OTTHON, hát nekem volt egy.
Nyelv, hát én beszéltem a sajátomat.
Szomszéd, hát nekem volt egy.
A hátunkat nézte, mint jövendő emlékeit.
Oda hurcolt, ahová nem vágytunk.
Bort vedeltünk, a pincében, nótaszóig.
Felmásztam a dombra, ám nem volt többé sehol.
Keresni indultam.
Eltemettem, nem voltam a temetésén.
Azonnal újat találtam ki, az is megszökött előlem.
Dadogni kezdtem, ezt feljegyeztem, neked elolvastam.
Te is eltemettél, mégis én intettem neked.
Ha az lehetséges volna, mondanám neki, hogy jöjjön.
Mondanám neki, beszéljen egyedül.
Magának legyen szomszédja, nyelve és otthona:
Az, akivel boroztam.
Az, amelyiken beszéltem.
Az, amit ki nem gondoltam.