Reet Klettenberg, Segesdi Móni
húngaro
ÕHTUKS VÕIB JUHTUDA JUMAL
Alles see valgus laotati,
juba mul hakkabki hämar,
õhtust ma parem ei kõnele,
õhtuks võib juhtuda Jumal.
Kellele armastust näidati,
kes pidi leppima viinaga.
Tänavad koonduvad uneks.
Nimed, jah, nimed on kõigil neil.
Vaevu ma soojust tundsingi,
tapeediks kui linnulaul trükiti,
õhtust ma parem ei mõtlegi,
õhtuks võib juhtuda Jumal.
Kellele ilmamaad lubati,
kes pidi korjama pudeleid.
Kilekott katab, kilekott tapab.
Nimed, jah, nimed on kõigil meil.
De: Mardikate määraja
Näo Kirik, 2011
ISBN: 978-9949-9172-0-4
Producción de Audio: Eesti Kirjanduse Teabekeskus [Estonian Literature Centre], 2014
ESTÉRE MEGTÖRTÉNHET ISTEN
Nemrég terítették szét a fényt,
s én máris a homályt érzem,
az estéről inkább nem szólok,
estére megtörténhet Isten.
Volt, ki megláthatta a szerelmet,
másnak vodkával kellett beérnie.
Álommá sűrűsödnek az utcák.
Neve, igen, neve mindannyiuknak van.
Épphogy csak éreztem a meleget,
a madárdalból már nyomott tapéta lett,
az estéről inkább nem gondolkozom,
estére megtörténhet Isten.
Volt, akinek eget-földet ígértek,
más szedhette össze az üvegeket.
A nejlon betakar, a nejlon megfojt.
Neve, igen, neve mindannyiunknak van.