Mikor kutyáink falkába verődnek
és remegő sötét konoksággal az
Örök Menekülés törvényeire bízzák magukat
és csak néha torpannak meg
hogy feszülten szimatoljanak ezernyi szag után
és fülüket hegyezve a szél vonító improvizációit hallgassák
majd izzó pillantásokat váltva futnak tovább
akkor talán értelme lesz a biztosított lakások
töretlen csendjében újraolvasni a megsárgult leveleket
Majd ha kutyáink nevetségesen ősi szokásai feloldódnak
az éber kollektív ösztönben
és a távol megannyi kívülrekedt magányos lény
mélyen bevésett barázdájává mosódik össze
akkor talán lesz értelme összetépni a régi leveleket
és a lehulló fecnik záporában új megszólításokat keresni
Ha majd a kutyák lakótelepeink látótávolnán belülre érnek
és titokzatosan hűvös nyugalommal várakozva leheverednek
majd néha vadul vakkantanak egyet csak a visszhang kedvéért
akkor talán érdemes lesz
lassú léptekkel kimenni az erkélyre
és végre körbenézni az ő szemükkel