MOSTANTÓL FEHÉR

Bennem akkor már régóta nem volt kiszolgálás.
Csak a félelem tartott ébren, mint az az éknek
használt vasrúd azt a pálinkáspultot.

Ez pont jó lesz--gondoltam, egy hosszúkás,
hegyes látványt kerestem, hogy a bőröm felgyűrődött
redőibe támasztva végre kipeckelhessem vele
a szemhéjamat.

Kérlelhetetlen, fehér éjszakákra számítottam,
meg hogy ébren álmodom majd, mint az,
aki már vakon született, mondjuk Norvégiában.

--Én megleszek--csitítottalak--, csak te aggasztasz
egy kicsit. Tudod, a szerelem sötétben termelodik,
mint a melatonin. Az egy olyan anyag,
ami ahhoz kell hogy aludni tudjunk.
Mármint a szerelem.

Aztán ha végre sikerül, biztos megint valami
rémálom jön majd, hogy már nem az enyém vagy,
hanem másé: mint aneszteziológusok álma.

© Péter Závada
Producción de Audio: Literaturwerkstatt 2013