Tamás Mihók
rumano
Törtfehér
Ne gondolj a hosszú árnyékokra,
az estének nincs színe,
nem vöröslő az alkonyat,
ahogy mentségem sincs,
mégsem hiányzik,
lakótelep van csak,
betonszürkület,
ünnepi teríték vár rád
a boncasztalon.
*
Nincsen lift a házban,
úgy megszoktam,
éjszakánként még most is
hallom a hangját.
*
Ezek a sorok tényleg
rosszat akarnak,
nem találok mentséget erre sem,
villahegyre tűzve
egy csirkeszívet nézek,
az asztalon még
ott a többi szerv,
de ez az egész
mégsem működik nekünk.
Májfolt volt az arcodon,
ennyit biztosan tudok.
*
Mint egy régi tányér,
ez a szeretet törtfehér.
De: Elromlani milyen
Bratislava: Kalligram, 2009
ISBN: 978-80-8101-186-3
Producción de Audio: Petőfi Literary Museum, 2018
Ivorie
Nu te gândi la úmbrele alungite,
seara nu are culoare,
nu e roșiatic amurgul,
cum n-am nicio scuză
și nici nu-mi lipsește,
doar blocuri de beton,
crepuscul turnat,
tacâmuri festive te-așteaptă
pe masa de disecţie.
*
N-am lift în scară,
tare m-am obișnuit cu el,
îi mai aud glasul
noapte de noapte.
*
Da, sunt răuvoitoare
aceste versuri,
nici lor nu le găsesc scuze,
privesc o inimă de pui
înfiptă-n furculiţă,
apoi celelalte
organe de pe masă,
totuși, în ce ne privește,
treaba asta nu funcţionează.
Aveai pete de ficat pe obraz,
îmi aminesc negreșit.
*
Iubirea noastră-i ivorie
ca o farfurie veche.