Helga Vosteen-Tassonyi
alemán
P. Gy.
Az ablakon a hold ma besüvít.
Álmomban itt vagy. Álmomban vagy itt.
Kocsiba ülök. Megáll a kocsi.
Kiszállok, várok. Még jön valaki.
Milyen vidáman és fiatalon!
Viharkabát ez rajtad? Vagy ballon?
Egy szobában írnak. Valaki ír.
Papír telik. Megtelik a papír.
Egy strófát te írsz, hozzá egyet én.
És úgy vagyunk, mintha az elején.
Ilyen vidáman és fiatalon.
Hogy süvít be a hold az ablakon!
A járda mellett megállt a kocsi.
Kiszálltam. Hogy még jön majd valaki.
Egy strófát te, és hozzá egyet én.
Megtelik a papír az asztalon.
Papír papírra, egy egész halom.
Minek vagyunk? minek az elején?
In memoriam György Petri
Von draußen zielt der Mondball in den Raum.
Ich träume von dir. Du bist in meinem Traum.
Ich steige in den Wagen. Am Straßenrand
hält er an, ich warte. Da kommt jemand.
So fröhlich und jung! So voller Elan!
Zeig, was hast du für einen Mantel an?
Im Zimmer wird geschrieben. Jemand schreibt.
Auf dem Blatt sich Zeile an Zeile reiht.
Eine Strophe du, eine schreib ich hin.
Als wären wir – wie damals – am Beginn.
So fröhlich, so jung. Das kann doch nicht sein!
Es zielt der Mondball durchs Fenster herein!
Dann hielt der Wagen an dem Straßenrand.
Ich stieg aus, wartete. Und es kam jemand.
Eine Strophe du, eine schreib ich hin.
Die Zeilen fliegen, füllen das Papier.
Blatt auf Blatt, ein ganzer Stapel hier.
Woran sind wir jetzt? an einem Beginn?