Monika Rinck, Orsolya Kalász
alemán
CSIGÁK A TRIÁSZBÓL
Egy archeológus teknőjében,
a tisztító vegyszeres lében:
ott találok rád,
mikor melléd ejtenek.
Hát itt vagy – mondod -, drágám,
szép csigahercegem.
És a kutató boldogan nevet:
A triászból valók,
fantasztikus lelet.
Belőlük lettek
a bonyolult rendszerek,
az állatok, s nem kevésbé
az emberek.
Aztán helyet szorít nekünk
a múzeumi tárlókban:
Én szemben veled
és te szemben velem.
Nézlek, nézel és kérdezel:
Szép csigahercegem,
nem vagy te túl öreg?
Ugyan – felelem -,
aki először lát,
azt se tudja,
júra-e vagy triász.
Mit számítanak
a milliónyi évek,
ha testkövemmel végre
hozzád érek.
Schnecken aus dem Trias
In der Wanne eines Archäologen,
in der chemischen Reinigungslösung
finde ich dich,
als man mich neben dich wirft.
Liebling, da bist du ja, sagst Du,
mein schöner Schneckenherzog.
Und der Forscher lacht glücklich:
Beide aus dem Trias,
welch fantastischer Fund.
Aus Ihnen wurden
komplexe Systeme,
die Tiere und nicht minder
die Menschen.
Später sucht er uns einen Platz
in der Museumsvitrine:
Ich Dir gegenüber,
Du mir gegenüber.
Ich schaue dich an und du mich, du fragst:
Mein schöner Schneckenherzog,
bist Du nicht zu alt?
Ach was, antworte ich,
wer mich zum ersten Mal sieht
weiß nicht einmal
ob Jura oder Trias.
Was zählen
Millionen von Jahren,
wenn ich mit meinem versteinerten Körper
endlich den deinen berühre.