Mohácsi Árpád
húngaro
A tulajdon
Én még itt: nyugatra ment hazám népe.
HARC VISKÓKKAL ÉS PALOTÁKKAL BÉKE.
És még az én lábam is megtaposta.
Eldől, szerény díszéből kivetkezik.
A télre majd szomjú nyár követezik.
Maradok, hol a dolgok sava-borsa.
A szövegem mintha zavaros volna.
Ami nem volt enyém, törik is össze.
Amit nem éltem, hiányzik örökre.
Csapda volt tehát az úton a remény.
A tulajdonom most karmotok hegyén.
Mikor mondom megint, enyéim s enyém.
Fordítás: Mohácsi Árpád