Lackfi János
húngaro
A költők
Minket,
a mennybolt abroncsos szoknyái alá
bekukkoloó, ütődött,
vaksi filoszokat, kik nagy-buzgón cincogatjuk
nyírettyű-húrjaink,
minket,kik saját hullánk boncnokai vagyunk,
esz a fene
miattatok,
ám habos alsószoknyák látványánál,
macskabél-nyekergetésnél, a nagy titokról
szóló mihaszna híradásnál
többet tőlünk ne várjatok:
vágyunkból kiveszett
a zene, mely világokat hódoltatott.
Anekdotát, anekdotát! – kárpáltatok.
Szerelem, halál: egyéb mi sem marad.
Hogy is lennél képes megfeszíteni
íjjá a lehetetlent, őrület maszkja megett
bosszút állni azon, aki
nemzett, amíg szemed
egy Milwaukee-i lány szemébe mered!
Elzenéldegéltünk eddig is,
hiszen ha így, ha úgy, a sztorihoz
kell némi fennkölt tartalom, s a fennkölt
is kidurran, ha nincs hozzá kis sztori. Nézzétek el nekünk
szívdöglesztő nyelv-bűvészetünket.
Remélve hát, hogy munkánk a szélbe vész,
szerelmes énekeket nyöszörgünk
utánatok.
From: A Hajótörött, Széphalom Könyvmühely, Budapest, 2004.