kako da te oslovim?

moja je žena zaspala na krevetu!
televizija se sama ugasila i postala
namještaj, ja sam udahnuo duboko i
sada ronim!
u takvoj tišini sve uspijeva!
kao munja, oslobođena iz najlonske
vrećice, mojoj je ženi sijevnula brada!
kad se okrenula, imala je bradu kao
filozofija!
koliko hegela na krevetu!
dao sam joj ruže i rekao:
kakav dan!
izbjegavali smo denuncijaruću sintaksu,
nije se, zapravo, znalo tko s kim razgovara
a tko spava!
bio je toliko učtiv da je svjetiljka pregorjela!
hoćemo li? rekao sam pokazujući mrak
svjetlo je konačno postalo tema!
nisam znao napušta li me kad je krenula,
kad je krenuo prema iscrpljenoj žarulji?
možda je već postala sveta!
možda je negdje već slave kao datum!
možda je slana ispod brade?
tko to zna, dragi?
vodoinstalateri su bistri ljudi, ali gdje
naći tako brzo jednog bistrog vodoinstalatera
u zagrebu
koji je ekonomsko, političko i kulturno središte
hrvatske?
moram odmah na mjesec! koliko smeća?!
haa! vikat ću prema zajčevoj!
moja žena sanja, a ja gledam njen san!
probudit ću je,
slika je sve lošija,
boje su dlakave!
ako se probudi, pričat ćemo o video-recorderu!
sve je tema!

© Branko Maleš
De: Praksa laži
Rijeka: Izdavački centar Rijeka, 1986
Producción de Audio: Udruga radio mreža, 2008

minek nevezzelek?

a nejem elaludt az ágyban!
a tévé kikapcsolta magát, és bútorrá
változott, én meg egy nagy levegőt vettem
és azóta a víz alatt úszom!
ilyen mély csendben minden sikerül!
a feleségemnek egy szempillantás
alatt szakálla nőtt
amikor hasra fordul, olyan szőrős
mint a filozófia!
ott fekszik az ágyon egy kupac hegel!
rózsát nyomok a kezébe és azt mondom:
micsoda nap!
jó lenne kiiktatni a szintakszist,
mert senki sem tudja igazán, hogy ki kivel beszél
és ki alszik!
olyan előzékeny voltam, hogy a villany
is kialudt!
elkezdhetjük? vágjunk neki a sötétségnek
legyen téma a fény!
nem tudtam, hogy elhagy-e amikor elindult,
amikor elindult a kiégett lámpa felé?
lehet, hogy már szentté változott!
lehet, hogy már állami ünnepként tisztelik!
lehet, hogy a szakálla alatt sós a bőre?
vajon ki tudja, kedvesem?
a vízvezetékszerelők okos emberek, de hol találjak én
hirtelenjében egyet is zágrábban
horvátország gazdasági, politikai és
kulturális központjában?
fel kell jutnom a holdra! jé, mennyi szemét?!
haa! egy nagyot ordítottam a zajc utca irányába!
a feleségem még mindig szundikál, én pedig
álmot fejtek!
már fel kellene kelnie,
a kép egyre halványabb
a színes is szőrösek!
ha felébred, beszélnem kell vele
olyan sok közös témánk lehetne!

fordította: Fenyvesi Ottó
Megjelent: Branko Maleš: Valóság elleni gyakorlatok, válogatott versek 1978−1998. Válogatta és fordította: Fenyvesi Ottó és Orcsik Roland, Fiatal Szegedi Írók – Babelpress Bt., Szeged−Veszprém, 2005