Die Austern

Ich lebe nicht oft wirklich, du seit Stunden
In meiner Küche brichst die eingereisten
(mit viel Papieren) Austern auf, und mit
Schmerzender Hand in dem Plasteschurz

Singst du. Und die Wolfs, an nichts mehr
Denken die da als ans Fressen, was sie
Wie alles, gründlich tun. Das sind noch Menschen.
Und ich, mit viel Zitrone, betäube

Die nackten Tierchen erst und meinen Gaumen
Und schlucke mutlos, während du zwei Dutzend
Schlürfst mit Wollust und Ekel, diese kleinen
Fotzen der See. So, sage ich nun, das

Leben zwischen Gier und Abscheu
Zergehen lassen auf der Zunge, ja.

© Suhrkamp Verlag Frankfurt am Main 1974
De: Gegen die symmetrische Welt. Gedichte
Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag, 1974
ISBN: 3-518-02262-8
Producción de Audio: 2000 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

Osztrigák

Alain Lance-nak
Gyakran nem élek igazán, te órák óta
A konyhámban tisztítod a (sok papírral)
Beutaztatott osztrigákat, és sajgó
Ujjakkal, műanyag kötényben

Énekelsz. És a Wolfék nem gondolnak másra,
mint a zabálásra, amit különben ők is,
mint mi mindannyian, alaposan tesznek. Ezek még emberek.
Én meg sok citrommal elkábítom

először a csupasz állatkákat és az ínyemet,
majd hangtalan lenyelem őket, miközben te két tucatnyit
szürcsölsz be kéjjel és émelyegve ezekből
a tengeri puncikból. Ezért mondom, hogy az

élet vágy és undor között
olvadjon fel a nyelven, aha.

Fordítás: Mohácsi Árpád