zsong a levegő, ha átszáguld rajta az élet
bádog, fehér magánhangzó, rozsda, emlékszik még, bűzlik és vonyít!
tegnap zöldséget ebédeltem kokainnal!
mosdjál meg a ragacsos ködben, törölköződ az út, melyen repülsz

vemhes nyúl vagyok, érints meg, egy liter lesz, s én körül írlak
a boogie-woogie isten kipattan az autóból, átfésüli a sivatagot, sehol senki!
látom a vitorlást, amelyen a gengszter ványadt muffja utazik
ismerlek! nem, nem vagyok szerda, csak alacsonyabb, barna és narancs

marylin, a halott mosópor, fékezhetetlen szélesvásznú a mosolyod,
te voltál az! kimásztál a juke-box-ból, mondván: elraboltak
fölfallak, mert te vagy az adios amor-om, én meg az ezüst ranger,
ha kitátom a szám, felénekellek, akár egy kislemezt s újra mindenkié leszel!

amint szárnyalásba öltözöm, nem maradhatok többé száj
gyere az önkiszolgálóba, megmutatom néhány esszémetl!
kéred a papíromat, iszonyomat vagy a faszomat? ez életszínvonal kérdése
mit is mondjak neked, míg te vagy az állam én meg a férj?

mikor a pistols basszusgitárost cserélt, nancy azt mondta: hulla vagyok
az orvlövész a lombok között lapult, hosszan, közben megérett s könnyekig csupaszodott
belaktam selyemből, és két tejfogú münchent szülök!
légy „lesniná”-ból, beléd lépek, s lágyan meghalok, azután jó napot

fekete pirítós, menekül a sápadtarcúból, ásítok, mert hivatást váltok,
lélegzik az őz meg a szálpa, akár a fehér élet, nem értelek, két gyermekem van
ha elhagysz a kén miatt, a pamut bolyhai puhán, mint a nők, kitárgyalják a színemet,
előző éjjel egy DJ megmentette az életem, last night a DJ saved my life!