Zoltán Lengyel
inglés
Második természet
Az úr csöngetett, a szolga pedig máris az ajtóban termett. Bújj beljebb, biztatta az öreg a
frissen borotvált suhancot. Nincs itt senki, mondta kedélyesen az úr, majd az ágyra mutatott.
A szolga tudta, mi következik: kicsatolta az övét, lehúzta a nadrágját, elővillant hófehér ülepe.
Hasra feküdt a nagy, bordó színű baldachinos ágyon. Nem, nem kell kötél, anélkül is menni
fog.Biztos? Az úr elővette a korbácsot, simogatta a rojtos bőrcsíkokat. Aztán suhintott vele
egyet, de nem erőből, hanem finoman, gyengéden. A szolga nem üvöltött, csak nyöszörgött,
próbálta visszafogni a zihálást. Azt akarom, hogy üvölts, kiáltotta az úr. A szolga szófogadóan
teljesítette a parancsot, az úr pedig egyre gyengédebben simogatta korbácsával kedvenc
idomítottját. Addig-addig suhintgatta a szolga libabőrös fenekét, mígnem egy zajos, reccsenő
hang véget nem vetett kamaradarabjuknak. A szolga fenekéből ezüstfényű rugó tört elő. Nem
igaz, mordult fel az úr, ez már a második ezen a héten, lőttek a forradalomnak, sóhajtott,
közben a kiálló rúgódarabkát tapogatta. Könnyekkel küszködött. Orrfacsaró bűntudat töltötte
be a szobát.
De: Legalja
Budapest: Pesti Kalligram, 2020
Producción de Audio: Petőfi Literary Museum, 2020
Second Nature
The master rang, the servant appeared at the doorway at once. Come in, urged the old man the
freshly shaved nipper. No one is here, said the master delightfully, and pointed at the bed. The
servant knew what’s about to follow: he ungeared his belt, pulled down his pants, his snow
white lap flashed. He leant onto his stomach on the large purple coloured baldachin bed. No,
no need for a rope, it will work anyway. Sure? The master took the whip and caressed the
fuzzy strips of leather. Then he swished, not with force but gently, finely. The servant did not
scream just whined, he tried to hold in his gasp. I want you to scream, screamed the master.
The servant did so obediently, the master caressed his favourite lackey with increasing
gentleness and frequent breathes. He swished the servant’s goose-skinned bottom until a
noisy, cracking sound ended their chamber piece. Out of the servant’s bottom a silverlight
spring sprung out. I can’t believe this, growled the master, it is already the second time this
week, the revolution sucks, he sighed while pawing the stuck out spring. He was fighting back
his tears. Putrid sin filled the room. Don’t you believe, don’t you believe, don’t you go after
it.