Erdődy Kristóf
húngaro
[entgegen zu stehen VI]
– befallen: sich kreuzen –
letztlich: gefallen sein, ja, wie
bestanden besiedelt die: mundhöhle
achsel vom: riedgras der luft über-
frostet, ja, starren – weiß: poche noch –
schon: scharen sporen sich im
geweiteten blick, und bloß: hingespreizt,
klaffe, die firnigen glieder beringt ja: vom reif
von der böschung gehöre schon, gleichsam,
verliere – nur poren mehr – und lieg mir fern
© Edition Korrespondenzen
De: münden - entzüngeln. Gedichte.
Wien: Edition Korrespondenzen, 2004
Producción de Audio: 2003 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin
De: münden - entzüngeln. Gedichte.
Wien: Edition Korrespondenzen, 2004
Producción de Audio: 2003 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin
[szemben állni VI] – megszállva: magad feszíteni meg –
végtére: ejtve lenni, igen, mint
kiállva benépesítve a: szájüreg
hónalj onnan: a levegő nádfüve fölé-
fagyva, igen, bámulva – fehér: dobbants még –
máris: magukat kaparva pórusok
tágított tekintetbe, és pusztán: odaterpesztve,
tátongva, a firniszes végtagok körülküszködve igen: deréről
a bozótosnak halljál már, egyidejűleg
veszíts – csak a pórus több – és feküdj tőlem távolabb
Fordítás: Erdődy Kristóf