Zoltán Lengyel
inglés
Debóra
A Keletinél, az aluljáróban az olcsó pizza-árus előtt kínálta magát. Ránézésre tíz-tizenkét
éves. Vastagított ajkak, kihúzott szemek. Elől hiányoztak a felső és az alsó fogai. Üzleti
célból kiütötték vagy kihúzatták. Feszes miniszoknya, csontos alkat. Ezüst tűsarkújában
csámpán fel-alá sétált.
Mellette egy öreg, tangóharmonikás férfi valami kuplét játszott. Szétterített napilap a lábánál,
tartalmát eltakarta az öregnek dobott maréknyi apró.
A lány ásítva felém pislantott. Majd
tátogni kezdett. Semmi
hang. Mégis kristály-
tisztán hallottam:
Megrendült a Föld,
csepegett az ég.
A fellegek is víztől áradának.
Utána meg ketté
szakadt a hang:
A hegyek megrendültek
Gyere,
az Úrnak orczája előtt.
pár perc, itt a közelben.
Új isteneket ha választott a nép,
Ne félj, élvezz belém,
mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt.
kiműtötték a méhemet.
Így vesszenek el minden te
ellenségeid, Uram!
Ne menj el,
De a kik téged szeretnek,
tündököljenek, mint a kelő Nap
hol vagy –
az ő erejében!
De: Legalja
Budapest: Pesti Kalligram, 2020
Producción de Audio: Petőfi Literary Museum, 2020
Debora
At the East End Station subway she was selling herself. Ten-twelve years old at first sight.
Bold lips, lined eyes. No uppers or lowers in the front of her mouth. Maybe due to business.
Taunt mini skirt, skinny figure. Strolling knock-kneed in her silver spike-heeled.
Next to her an old man with played a couplet on an accordion. Spread out daily beneath his
legs, contents are hidden by coins.
She winked at me yawning. Then
began to gawp. No
sound. Nevertheless
I heard her clearly:
The earth was shaking
and the heavens were troubled
and the clouds were dropping water.
Then the voice
divided:
The mountains were shaking
Come,
before the Lord.
a minute job nearby.
They chose new gods,
Come into me, no problem,
then was war in the gates,
my womb has been surgically removed.
So may all your enemies
perish, my Lord!
Don’t you leave please,
But may all who love you
be like the sun
where are you…
in all its strength!