Sándor Tatár
Több gondosságot, ha agrártámogatás kéne!
Több gondosságot, ha agrártámogatás kéne!
Hommage à Bonaventura
A földgolyót, nagytiszteletű Kertész Uram, egészen
belepte már a civilizáció nevű penész,
s a férgek, igen, de mennyire, a férgek is
furkálóznak benne, nemigen hatolva ugyan mélyebbre
a héjánál, de annál észvesztőbb szaporaságban
nyüzsögnek a felszínén – bár irtják egymást
megátalkodott-derekasan, most már ennek ellenére mindenütt
van belőlük légiónyi.
Csak ahol ez elhanyagolt (mostoha)gyümölcs
héja kékes és vizenyős, ott elviselhetőbb a féregsűrűség
(ámbár nem intakt ez a vizenyő sem: a sós tócsákban
hajóroncsok).
Hát ez, kedves Jehova, a biogazdálkodás átka.
Egyáltalán: a laissez faire engedékenysége (vagy tán
a közönyösség, ha nem egyenesen
a kaján cinizmus?!) meg bírja bosszulni magát.
Hadd hozzuk szíves tudomására: Nem fejőstehén
az égi kassza, hogy az önhibájukból (már akár a
szakértelem hiánya az ok, akár alapjaiban hibás
maga a koncepció is) bajba jutott gazdáknak
mindegyre csak a hónuk alá nyúljon!
Azt javaslom, szép csendben felejtsük el ezt a
balul kiütött projektet a „föld”-del; ha jót akar, ne próbáljon
ennek a rendbehozására pénzt szerezni. – Töviről-hegyire
el kéne mesélnie, hogy mást ne mondjak,
hogy miképp jutott ennyire ebek harmincadjára.
Hát annyira tiszta Kertész Uram lelkiismerete!?
Abszurdum! Sétáljon és kontempláljon nyugodtan
a kert más részein, és süssön ki valami újat.
Elhiszem, hogy zavarja, amíg még létezik, a „föld”,
ez a corpus delicti, de ne törődjön vele, és (főleg)
ne próbálja meg eltüntetni; azon rajta veszthet.
Higgye el, ez a rothadozó gyümölcs
nem húzza már sokáig.
Legyen ő a betanulás selejtje. A tanulópénz.