János Háy
A ROSSZ FÉRFI
Édesapám, a rossz férfi
a kamrában matat,
lopja a sokát, lopja a kolbászt
ellopja a lekvárokat.
Édesapám, a rossz férfi ott van,
rossz neki a lába, és rossz neki
a keze, és rossz neki a szeme,
és rossz neki a szíve, rossz neki
az egész teste.
Ne félj lányom a favágatónál
megvárom, a favágatónál a szekercével,
és vetek neki véget, és bikanyakát
megmetszem, és a tuskóra
csorgatom a vérét,
Édesapám, hallom, hogy jön,
hogy jön felém,
a rossz járását megismerem,
a rossz légzését megismerem.
Ne félj lányom, csak hadd jöjjön,
már régen várom,
mészárosnak tanultam estin,
mészáros lettem,
mikor apád lettem,
mészáros munka kell azóta,
hogy apád lettem.
Nem lesz a férfiből rossz rész se,
nem marad a férfiből a rossz se épen,
Édesapád megfente a késeket,
édesapád kiköszörülte a szekercét,
édesapád lesben áll a favágatónál.
Ne félj lányom, csak engedd,
hogy jöjjön.
Édesapám, már itt van,
az arcom előtt áll
fújja rám a keserű levegőt,
és a rossz arcát nekinyomja
az orromnak,
a nyakamra ömlik az ő rossz melege.
Ne félj lányom, az már a vér,
az ő meleg nedve,
mert elkapta
a szekerce vasa az ereket,
mert felmetszettem a bőrét,
és szétvagdaltam a húsát.
Ez már nem a rossz férfi,
csak a maradéka,
csak a testének hulladéka,
a rossz meleg az ő kihülő
vére és húsa,
a rossz érintés az ő
halott bőrének dörzsölése.
Már nincsen neki ereje, csak súlya.
És a súly vére a véredre folyik.
Milyen erős vagy édesapám,
milyen dagadtak az izmaid,
Milyen bátor vagy édesapám!
Erős vagyok, bátor vagyok,
éjszaka a kamrába nyitok.
A lekvárok között kereslek
betöröm a szájadon a celofánt.
Ne félj lányom, ne félj!
Hiába jön, még el se kezdte,
neki már vége.
Úgy védsz, mint egy isten,
Tarts öledben édesapám.
Úgy ölellek, mint egy isten.
Mért ilyen rossz a szagod,
Nem tudom édes lányom.
Mért ilyen nagy az orrod?
Nem tudom édes lányom.
Mért ilyen nagy a szád,
mért aludt ki a villany,
Édesapám.