Ákos Kele Fodor
Bordadárda
Apa, a veszély aki vagy, életre hívtad belőlem, a bordázott tarajos gőtében, a sötét életet: a roncsoló, dühödt túlélést, ami túl van az épségen: eltöröm a csontjaimat és átszúrom lábujjpárnáimon, így készítve meghosszabbítható karmokat; átszúrom bőrömet éles bordáimmal, hogy tüskeként meredjenek beléd mérgező váladékkal bevonva. Belőlem jön, ami közös bennünk, ez a kapocs, ez a bordadárda; egyedül a méreg a tiéd, mert téged öl. Magam ellen fordultam, hogy dögölj, de a veszély nagyobb voltál, mint bordánk két végén a menekítő seb: ezek a mérgező dárdák nem gyógyulnak körbe, hogy örökké védjenek; minden alkalommal lyukat kell hasítsanak a bőrön.