Ottó Tolnai
Barnabás / A világ végéről
Barnabás / A világ végéről
A világ végéről
Nem vették meg azt a nagy katonai távcsövet
jóllehet aprópénzért vesztegették
de még soká kapkodták egymás kezéből
lesz még olcsóbb is bizonygatta a férfi
nemsokára bagóért kínálják
megszűnik a hadsereg
én tankot szeretnék mondta a férfi
tábornoki sapkát
beszántanám a selyemfüves (vaddohány) sávot
körbeszántanám a vértavat
a nő aki talán a felesége volt
ott mosolygott messze valahol
a lacikonyha falánál a fordított távcsőben
kóborkutyák ténferegtek a lába körül
most ő nézte a férfit
akárha már a tábornoki sapkában
a selyemfüves (vaddohány) sávban
majd átellenben
az üres hipodromot nézte
két lovaspólós ügetett be éppen
majd egyszer csak barnabást pillantotta meg
ahogy a pálya sarkánál sárga vessősöprűjével
hadonász
a nevét kiáltotta
a férfi máris féltékenykedni kezdett
azért vegyük meg ezt a kibaszott távcsövet
hogy barnabásban gyönyörködj
ó nem
nem nekünk hadonász
hol a nő hol a férfi gukkerozta
kivel hadakozik kérdezte a férfi
egy fehér tollat kerget mondta a nő
egy fehér tollat a sárga söprűvel
azt mondtad te is utcaseprő szeretnél lenni
most amikor kiárusítják a kaszárnyát
tankkal dózerolom le barnabást
barnabás estelente nem tévézik mondta a nő
hát mi a fenét csinál kérdezte a férfi
hirtelen megfordítva a távcsövet
a világ végéről hallja a feleletet
levest főz magának
majd a kenyér belével kitörölgeti a kislábast
és imádkozik
amikor együtt éltünk én is imádkoztam vele
megtanultam fonni a szomorúfűz sárga vesszeit.