Ottó Tolnai
Barnabás / Bámulja soká
Barnabás / Bámulja soká
Valaki ott felejtette
vagy én akartam megszabadulni
végre valahára tőle már
valaki ott felejtette
barnabás villája előtt
felénk palicsfürdőn még az utcaseprő is
szép szecessziós villában él
(ezt sajnos a menekültek nem érthetik)
valaki ott felejtette
a hamuval teli vulkánfibert
és hajnalban munkára indulva barnabás
ahogy vállám szomorúfűz seprőjével
kilép az utcára kis híján átzuhan
át a hamuval teli vulkánfiberen
bámulja soká mi az
kémlelve tekint fel az égre
majd azt kémleli látja-e valaki
körülsétálja
még rajta a századfordulós címke (cím)
a bartók úton lomtalanítottam budán
az ómama változatait tároltam benne
de valaki alágyújtotta a fóliánsokkal a füstölőt
majd később ravaszmód hamuval merte tele
finom akáchamuval
akáchamu akácméz
regény misu azt tanácsolta ne szórjam szét
várjam meg újbóli átváltozását
hagyjam dolgozni (formáját keresi) az anyagot
barnabás még mindig sétál körüle
megemeli könnyűnek találja
lerakja söprűjét melléje térdel
rátapasztja fülét
ómama szerette barnabást
egyszer arról mesélt neki lány korában
egyáltalán nem volt szemét az utcán
barnabás füle még mindig a vulkánon
megemeli még mindig könnyűnek találja
ismét bámulja soká
a minap állítólag valaki egy ponyvába bugyolált
különös tárgyat adott le a vonatról
fizand tivadar szerint
(ezt egyelőre csak barnabással közölte
ki másban is bízhatna meg
nehéz időket élünk errefele a határsávban)
egy hárfáról van szó
házról házra haladva nyomoz utána
hallgatózik netán már kezdetét vette a koncert
a hárfakoncert városkánkban
barnabás finoman a kerítés tövébe taszítja lábával
a könnyű vulkánt nehogy más is átzuhanjon rajta
vállán megigazítja sárga vesszősöprűjét
és mintha mi sem történt volna munkába indul.