János Háy
BÁLVÁNY
HAJNALI RÉSZEGSÉG
Az égben bálvány van,
óriási bálvány van.
BÁLVÁNY
Halott zsidó,
halott apa,
halott indián.
Tort ülünk,
ha végre ledől:
a bálvány.
Húsát tűzre vetjük,
és a csontját tűzre vetjük,
és a máját tűzre vetjük,
és a szívét tűzre vetjük
és tűzre vettünk
minden belső szervet,
hadd égven végre,
had lobogjon a pogányisten.
Ne legyen neki többet lába a földön,
ne legyen neki többet szeme a földön,
ne loholjon léptünk után,
ne lesse cselekedeteinket,
na hallgassa ki beszédünket.
Diadal ez az este,
lángokban áll
a bálványnak a bőre és a húsa
és lángokban áll a báványnak
a vére és a csontja
lángokba áll a bálványnak
minden képessége.
Lángoban áll benne
amit szerettünk és
lángokban áll benne amit gyűlöltönk
és lángokban áll benne,
amit sem nem szerettünk
sem nem gyűlöltünk.
Porlad a bálvány,
szél seper a tájon,
mindent beterít magából,
hajnal jön új nap.
hajnal jön a bálványból.
Felreped az éjszaka
felrepednek az éjszaka
átázott szemek,
a fény az ő izzó testének fénye,
a levegő az ő égett
testének szaga.
Jaj, mit tettem:
elfordultam az ő képétől,
mégis itt van,
elfordsultam az ő hangjától,
mégis itt van,
Elhagyott bennünket,
mégis itt van és büntet,
elhagyott, de ő üvöltözik
át a levgőn, hogy
bűnhődj gyermek,
elhagyott, de ő sikít a fülembe,
hogy apagyilkost neveltem,
hogy látta a tenyeremet,
az ő tenyere volt,
látta az izmaimat,
az ő izmai voltak,
és majd én is látni fogom,
hisz készülődik már a gyermek.
Anya rejtegeti, de meglett,
anya bújtatja a hegyek mögött,
de ott van és nő
növekszik az ereje,
ott van az a tenyér, ami az övé volt,
ott van az a kéz, ami az övé volt,
ott van az a halál, ami az övé volt,
s majd az enyém lesz.
Jaj, mit tettem,
megromlik a gyomromban az étel,
jaj, minden része felszívódik bennem
és minden része méreg.
Jaj, mit tettem, halott zsidó,
halott apa, halott indián.