Orsolya Kalász
german
Garfield pocakja
Nem utazom sehova.
Ugyanúgy dorombolnék Párizsban is,
mint szobám kellős közepén.
Most hagyjam el világom
kényelmes köldökét?
Max Adria,
oda – esetleg – kiruccannék.
Természetesen: ha visznek.
Szent vízszintesben.
Fusson, akinek nincs söre.
Csak semmi nosztalgia.
Rágódjon a múlton, aki akar.
Nekem nem fűlik rá a fogam.
Sokkal inkább egy szaftos bifsztekre,
zamatos kávéra.
Apró az én istenem,
elfér a pocakomban.
From: Holdnak, Arccal
Audio production: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2013
Garfields Bauch
Ich reise nirgendwohin.
In Paris würde ich genauso schnurren,
wie in der Mitte meines Zimmers.
Soll ich wirklich den bequemen Nabel
meiner Welt verlassen?
Maximum Adria,
Wär möglich ein‘ Gedanken wert.
Natürlich nur, wenn man mich trägt,
in der heiligen Waagerechte.
Laufe, der kein Bier mehr hat.
Nur keine Nostalgie.
Wer mag, der kann die Geschichte benagen.
Mir ist nicht danach.
Nach einem saftigen Beefsteak umso mehr,
einem würzigen Kaffee.
Winzig ist mein kleiner Gott
und hat Platz genug in meinem Bauch.