Daniel Gustafsson Pech
swedish
Mintha beszélgetnénk
Amikor az egymásba rakott mélytányérok
ugyanazon a hangon szólalnak meg,
mint egy személyvonat,
nem akarok a közelben lenni.
Nem azért, mert félek,
de már egy kertvárosi délutánban is
nehéz a harag és az unalom egyensúlyát
megtartani.
Mintha mindkét kezem szatyorban végződne.
Ráadásul ezek a nem szűnő kérdések,
mint most is, hogy mondjam meg,
mi a közös bennem és ebben
a puszta falból kimeredő rozsdás csőben?
Beomlott mozdulatok. Kiáll
belőlük egy láb, egy testrész.
Megérezni egy másik ember szagát,
az már majdnem olyan,
mintha beszélgetnénk.
From: Elromlani milyen
Bratislava: Kalligram, 2009
ISBN: 978-80-8101-186-3
Audio production: Petőfi Literary Museum, 2018
Som om vi talade
När de djupa tallrikarna som staplas
ger ifrån sig exakt samma ljud
som ett långsamt tåg
vill jag inte vara i närheten.
Inte för att jag är rädd,
men en eftermiddag i villakvarteren
är det svårt att hålla balansen mellan
vrede och tristess.
Som om båda mina händer slutade i plastpåsar.
Dessutom dessa oupphörliga frågor,
precis som nu, hur ska jag förklara
vad jag har gemensamt med det
rostiga röret som sticker ut ur den nakna väggen?
Instörtade rörelser. Ett ben
sticker ut, en kroppsdel.
Att känna en annan människas lukt
det är ju i princip nästan
som om vi talade med varandra.