Monika Rinck, Orsolya Kalász
german
CSALÁD NULLA ÓRA
Az ideálok megöregedtek
És az utolsó alomnyi kölyök
Már buta lett, kicsi és gyönge
Meg kellett tartani őket,
Mert sem elajándékozni,
Sem vízbe fojtani nem ment.
Felnőttek hát az öregekkel.
Reszketve együtt alszanak, és
Ha megszimatolják, hogy az éjszaka
Ördögarca mögött a nappal
Szájon nyalja magát, a kis
Falka akkor odakint
Egyszerre felnyűszít.
Mi tartjuk magunkat. Még mindig
Ég a villany, még mindig
Körülüljük az asztalt,
Még mindig ott a társas-
Játék előttünk, még mindig
Ott a kocka a kisebbik
Lányunk kezében, és még
Mindig nem dobtuk el.
Audio production: 2005, Petőfi Irodalmi Múzeum
FAMILIE ZUR STUNDE NULL
Die Ideale sind alt und räudig geworden,
Der ganze letzte Wurf war
klein und dumm und schwach.
Wir mussten sie alle behalten,
denn weder verschenken
noch ersäufen kam in Frage.
Sie wuchsen auf zusammen mit den Alten.
Zitternd schlafen sie auf einem Haufen.
Und wenn sie wittern, dass hinter der Teufelsfratze
Der Nacht der Tag sich
seine Schnauze leckt, setzt
das kleine Rudel draußen
mit einem Mal zum Jaulen an.
Wir halten uns noch. Noch immer
brennt das Licht, noch immer
sitzen wir um den Tisch herum,
noch immer liegt vor uns das Gesellschafts-
spiel und noch immer hält unsere
jüngste Tochter den Würfel in der Hand
Und noch immer haben wir ihn nicht ins Rollen gebracht.