Gazsi Dénes
hungarian
خاطرات انزوا
كفش پاي راستم
به مرخصي رفته است.
نه چارپايم حالا
نه دوپا
در تثليث ازلي
«نيچه» مي خوانم
شبها به خوابم مي آيد و مي گويد:
عاقبت سبيل مال ات مي كنم!
روزهاست
تلفن روي پيامگير است
امان از صاحبخانه ی سمج!
با ميله بافتني
پايم را مي خارانم
از راست هيچ خيري نديده ام
چپ هميشه چپ بوده است
خسته ام خسته
در اين تقابل سه تايي:
راست دستي، چپ فكري
هيچ باوري
بهمن 81 ـ تهران
From: بادها شناسنامه ی مرا بردند
تهران: نیماژ, 1392
ISBN: 978-600-6801-38-4
Audio production: Ali Abdollahi
magányom emlékei
Jobb lábam cipője
Szabadságra ment.
Most már se négy lábam,
Se két lábam nincsen.
A háromosztatú örökkévalóságban
Nietzschét olvasok.
Éjjelente megjelenik álmomban, s így szól hozzám:
„Végül elvezetlek a jólét útjára!”
Napok óta
Telefonomat üzenetrögzítőre állítom,
Torkig vagyok a pimasz háztulajdonossal!
Kötőtűvel
Vakarom a lábam.
A jobboldaltól sosem láttam semmi áldásosat,
Az csak a bal, mindig a baloldalon volt.
Belefáradtam, belefáradtam már
Ebbe a hármas szembeállásba:
Jobbkezesség, baloldali gondolkodás,
De már semmiben sincs hitem.
Teherán, 1381. báhmán hó (= kb. 2003. január-február)