Gábor Schein

hungarian

 

Zuhanás

Láng csap ki egy zuhanó vadászgépből. Koromszínű füst száll,
süketítő sivítás. Katapultálni! Ez most a parancs annak, akinek
még van hova. Család? Európa? Átvált a pánikkapcsoló, az agy
alkotóelemeire bontja a képeket. Mit látsz? El tudod mondani?
Erre most nincs idő. Speciális neuronok elemzik a színt, a formát,
a kontrasztokat. Fél másodperc múlva mozdulni fogsz, mintha

rakétával lőnének ki. Eldől, hogy a baleset kimenetele halálos lesz-e,
vagy marad még esély. A tudat végre tökéletesen éber. Az automata
pilótához pillanatonként tízmillió információ jut el, és ebből
most negyvenet közöl is veled. Persze így is a múltban élsz.
Nem a szemeddel, hanem az emlékeiddel látod a pusztuló arcokat,
amelyek körülvesznek, és mint egy sebész, lemetszed magadról

a feléd induló kezet, minden mosolyt, kimondatlan kérést.
A pusztítás az egyetlen dolog, amihez valóban értesz, és fájdalom
nélkül tagadod le magad előtt: a kannibalizmus nem csak Pápua
féltett öröksége. Mióta élsz, egy gyűlölködő koldusország
szennyét nyeled. Nincs rá mentség. De akármi történik, mindig
zajlik valami más is, az illúziók egyáltalán nem kivételek.

Ha az utcára csak szökőnapokon dugod ki az orrod, csetelsz,
levelezel inkább, és ritka fűszerekkel rafinált vacsorát főzöl
gyereknek, feleségnek, barátnak talán, mindez egy időre feledhető.
Elvégre az agy tudja, mi a fontos, mi nem az, amit pedig már ismer,
megtartja magának. Hűti, csillapítja magát. Számára még mindig
eldönthetetlen, hogy az utcán öldöklés folyik-e, vagy barbár

szerelmi tánc. Miközben híre jön, hogy egy tanár a bizonytalan
határszélen részeg huligánokat vezet egykori iskolájához, hogy
hatéves cigánygyerekekre támadjanak, itt egy nyakigláb kamaszfiú
a villamosból üzen telefonon a barátjának: „siess, leszarom a lábad”.
Az agyban minden tapasztalat nyomot hagy, és az archívumból
bármikor előhívható, ha érzésekkel párosul. Ilyenkor persze örülnél,

ha nem ismernéd ezt a nyelvet. De a következő pillanatban ebből is
muníció lesz, érv az ország és magad ellen, mert aki elmúlt negyven,
az már perfekt alvajáró, szétbogozhatatlan benne a személyes és
a kollektív képzelet. Ezért az automata pilóta mindig túl későn jelez.
A zuhanás feltartóztathatatlan. Miféle reményt akarsz? Még szerencse,
hogy az agy született ateista, mert elutazni csak az agyban lehet.

From: Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből
Budapest: Jelenkor Kiadó, 2017
ISBN: 9789636766443
Audio production: Petőfi Irodalmi Múzeum / Petőfi Literary Museum