Ferenc Szijj
Szerda [A kereszteződésben a pánik...]
Szerda [A kereszteződésben a pánik...]
A „Kenyércédulák” című sorozatból
A kereszteződésben a pánik
a legkisebb jelre is kitör, leejtett gombostűre,
távoli kondulásra, elszabadult légkalapácsra,
mert mindenki viszi magával számzáras, időzítős,
késleltetős aktatáskában a nyílt sebeket,
hogy sosem lehet tudni, pedig csak én tudom,
mikor van észrevétlenül, s ha egyébként semmit,
akkor is miért?
Jobb elrohanni vele messzire,
és csak utána feltenni a kérdést,
amelyre aztán, körül se kell nézni,
csak a bomlás, hervadás, penészledés és virágzás
logikus rendje lenne a gyógyír,
vagy ha kimondani, azt se kell az utolsó pillanatig,
amikor már magától szétesik a zsíros, ecetes buborék,
mély nyomokat hagyva a pohárka gipszben.
Vagy ahogy a szerdában egy ősi, kegyetlen
időjárási megfigyelés, úgy követni toronyiránt
az ösztönélet szivárványos tócsáit és tavacskáit,
amelyekben mind egy-egy jéghegynek ütközött cséplőgép
alussza dohogó álmát, s azóta már a fél országot
elárasztották volna az egymás ellen forduló tévedések
rozsdás fogai. Csak én bízom rád magam,
és onnantól, mint egy névtelen szakadék, minden újra.