Attila Jász
megkezdett szépség. Az ikonfestés szabályai
megkezdett szépség. Az ikonfestés szabályai
„…arról hoznak hírt, mi van a test túloldalán.”
(Pavel Florenszkij)
(i, Fra Angelico próbálkozásai)
Minden újabb és újabb Krisztussal, kit
kolostorok csendjében feszítek falakra,
újra és újra átélem szenvedéseit a kereszten,
könnyeim ködpáráján át látom csak, ahogy
megszületik, ahogy megszületik
ecsetvonásaim nyomán, újra és újra,
haldokló Jézus Urunk.
(ii, Rubljov belső monológja)
Isten nevet rajtunk, olykor sír is,
az ikon törött ablak az örökkévalóságra,
homálya elfedi az időt, egész a sírig,
csupasz fákat látsz, égboltot
átszelő villanyvezetéket,
kéményeket és háztetőket,
nekiállsz, kaparod a festéket,
égboltot látsz, fákat
átszelő fényes villanyvezetéket,
számolod az estéket, miközben
isten sír, isten nevet,
elkezd, de nem fejez be
helyetted semmit.
(iii, Raffaello Santi kételyei)
Sötét ragyogással elevenedik meg
a befejezetlen Madonna-kép minden éjszaka
az ággyal szemközti festőállványon.