Győző Ferencz
MÁRCIUSI VAGY ÁPRILISI KÖD
Mintha átsejlene valami
Ma reggel eltűnt a világ.
Az érdes szürkeség kint egy tömbbe tapadt,
És az ablakon nem látszik át
Az évszak, a szemközti ház, és alig a gondolat
Ezüstös-szemcsés peremén
A ház mögött a fa felső ága. Rajta már
Csak mint fennakadt puha prém
Szénrajz-vázlata az ormótlan varjúpár,
Felszívódott ebben az összetett egyszerűségben,
Mit bárki láthat egy márciusi vagy áprilisi
Reggel monokróm ablaknégyszögében,
De vissza egészen senki nem idézheti.