Péter Závada
KÜLSŐ CSONTVÁZ
KÜLSŐ CSONTVÁZ
A külső csontváz ezek a tárgyak, meséli,
hogy valami megtart, ha maga lennél
a botlás.
Kihűlt kávéba kortyol, könyörgő tekintetét
rám függeszti, nézzem el neki, de rohadtul zavarja,
ha csak résnyire is, de nyitva van az ajtó.
Nem éri utol az arcát, ilyeneket mond,
meg hogy gyakran látja magát, ahogy
valami átutazóban lévő sötétség mélyén
egy moziműsoron térdepel, mindig a másik
sarokban.
Először csak a résztárgyak voltak, emlékszik vissza,
az anyja kinyúlt, persecutoros melle:
gazdátlan hús, önző szinechdoké.
Azóta egy karhosszal előtte jár,
mármint az arca, állandó lépéselőnyben,
mint egy zsírral bekent néma,
mint a moziműsor.