István Kemény
ÍTÉLETNAP, REGGEL
ÍTÉLETNAP, REGGEL
Nagy, fekete firka készül,
vastagodik, feketedik,
Nagy, fekete firka készül,
vastagodik, feketedik,
Kis ördögfióka firkál,
növekedik, ügyeskedik,
Nagy, fekete papír készül,
fehér volt, de feketedik,
nagy, fekete papír készül,
lassan megelevenedik,
Nagy, fekete vihar készül,
nappal volt, de esteledik,
Mire a nagy vihar elül
már valóban esteledik,
Ha valóban itt az este,
valójában reggeledik,
Mire újra itt az este
valójában reggeledik,
Mire újra itt a reggel
kiderül, hogy ez se segít –
Otthonukban firka készül,
fekete és megszeretik,
Otthonukban mind a ketten
értik már, hogy ezt szeretik,
Otthonukban firka készül,
ördögmódra megszeretik,
Gyűlölködnek otthonukban
mind a ketten ezt szeretik,
Egymás szárnyát elszerették
de azóta nem szeretik,
„Bárki szárnya verdesése
egyszerűen idegesít!”
Nemsokára gondolatban
sincsenek már csak kezeik,
Kis ördögfióka firkál,
lerajzolja a szüleit
Szeretettel, gyűlölettel:
nincsenek már, csak kezeik,
Ezt a napot elfelejtik,
ez a napjuk mégse telik –
Kulcsukkal a külvilágot
induláskor megsebezik,
Indulásuk végítélet,
nemsokára következik,
Még az ajtóban topognak,
gyereküket öltöztetik,
Nagy, fekete firka készült,
végítélet következik,
Indulásuk végítélet,
nemsokára következik.
Idegesen öltöztetnek,
a külvilág következik –
Köd van, szerda délelőtt van,
nem telik, csak öregedik,
Kint az utcán sír egy autó,
nemsokára következik,
Gyilkos áll sajtért a sorban,
nemsokára következik,
Ugyanekkor mozdulatlan
minden, ami következik,
Ugyanekkor újra esne,
nem jut le a kövezetig –
Valahol ma összegeznek
innen fel az Ékezetig,
Valahol ma összegeznek
innen fel az Ékezetig,
Nagy, fekete firka készül,
önfeledten szövegezik,
Nagy, de rossz ítélet készül,
önfeledten szövegezik.
Otthonodban firka készül,
idegenben szövegezik.
Nagy, fekete firka felől
jön a vonal, közeledik.
