Ákos Kele Fodor
Héjesés
Héjesés
A legforróbb napszakban, apa, te krokodilusmadár, egy nagyobb állat lábnyomához vezettél, én meglapultam a mélyedésben. Te homokot szórtál rám, és elmentél vízért, hogy rám locsold és lehűljek. És én elképzeltem, hogy vízirigók vagyunk, a vízesés mögötti mohában fészkelünk, és várlak, és te a vízfüggönyön át jársz haza. Vártam, hogy hozd és locsold, és még árnyékot is vess rám, de nem jöttél vissza, mert azt hitted, ormányos szárcsa vagy: a tófenékről másfél tonna követ hordtál össze értem, hogy egy szigeten nevelj, távol a ragadozóktól. Elhagytál egy nagyobb ügyért. Izzott a homok, és éreztem, hogy kipottyanok a mohából, és a vízbe esek, és önállóan is ki tudok úszni a partra, ha lecsukom átlátszó szemhéjamat.