Jan Wagner

the gaze was gripped by the mirror’s golden vice:
she with red nails, I with white
cloth, covered like a museum-piece.

close by my ears twittered
the scissors. oh fragrant flock of attendant
creams and phials! the water spluttered,

but down below on the smooth tiled floor
the fluff banded together against us,
a silent mob with an ancient lore.

outside dogs howled, and freshly trimmed
the hair on the back of my neck bristled,
the wolf within me tearing at his chain.

peilin kultainen ruuvipenkki piti otteessaan katseen:
hän punaisine kynsineen, minä valkoisine
liinoineni peiteltynä kuin museoesine.

heti korvieni yllä livertelivät
sakset. oi voiteiden ja kristallipullojen
tuoksuva palvelijajoukko! vedet loiskahtelivat,

mutta lattian sileillä laatoilla
kääntyivät hiustukot meitä vastaan,
hiljainen sakki jolla on vanhaa tietoa.

jossakin ulkona ulvoivat koirat, juuri leikatut
niskakarvani nousivat pystyyn,
ja susi minussa tempoili ketjuaan.

l’étau doré du miroir retenait le regard :
elle avec des ongles rouges, moi recouvert
d’un drap blanc comme une pièce de musée.

tout près de mes oreilles les ciseaux
gazouillaient. oh la troupe domestique
des crèmes et des flacons ! l’eau clapotait,

mais par terre sur les carreaux rouges
s’ameutaient contre nous les poils coupés,
silencieuse gueusaille dotée d’un vieux savoir.

dehors des chiens hurlaient, sur ma nuque,
fraîchement coupés, mes cheveux se dressaient,
en moi le loup tirait sur sa chaîne.

chùm an sgàthan grèim air an t-sealladh:
ise le h-ìnean dearga,  mise fo chòmhdach geal
mar rudeigin san taigh-tasgaidh.

dlùth os cionn mo chluasan, ceileireadh
an t-siosair. o luchd-frithealaidh cùbhraidh
nan ungaidhean is nan searragan! an t-uisge a’ plubadaich…

ach shìos air na leacan gleansach
bha na ròinean a’ tional nar n-aghaidh:
gràisg ghruamach len eòlas dualach.

ulfhartaich nan con a-muigh, is air m’ amhaich
dh’èirich calg ùr-bhearrte,
is am madadh-allaidh annam a’ slaodadh air a shlabhraidh.

a tükör aranyló csavarkulcsos rúdja tartotta a tekintetet:
ő piros körmökkel, én fehér
kendővel betakartan, akár egy múzeumba kitett.

sűrűn füleim felett csicsergett a boldog
olló. óh illatos szolgaság
krémekből és flakonokban! a víz csobogott,

de odalent rohadtak egybe ellenünk síkos
járólapokon a fürtök,
egy csendes söprű öreg tudásában bízott.

kint kutyák vonyítottak, frissen nyiratkozva
fodrozta magát tarkóm haja,
s bennem beleszaggatott láncaiba a farkas.

de gouden bankschroef van de spiegel hield het zicht:
zij met rode nagels, ik met witte
doek als een museumstuk bedekt.

vlak boven mijn oren tjilpte
de schaar. o geurende dienarengarde
van crèmes en flacons! water kabbelde mild,

maar onder schoolden op gladde tegels
de pluizen samen tegen ons,
een stille meute die wist van verleden.

buiten huilden honden, fris geknipt
richtte zich mijn nekhaar op,
en in mij rukte de wolf aan zijn ketting.

speilets gylne skrustikke holdt blikket fast:
hun med røde negler, jeg dekket til med hvit
duk som en museumsgjenstand.

rett over ørene mine kvitret
saksen, o duftende tjenerstab
av kremer og flakonger! vannet plasket,

men nede på de glatte flisene 
rottet hårdottene seg sammen mot oss,
en stille mobb med en gammel viten.

ute ulte hundene, nyklippet
strittet nakkehåret mitt,
og inni meg rev ulven i sin lenke. 

złote imadło lustra trzymało
spojrzenie: ona z czerwonymi paznokciami, ja okryty
białym materiałem jak obiekt muzealny.

blisko nad głową świergot
nożyc, och pachnąca zgraja lokai
od kremów i flakonów! chluput wody

na dole gromadzili się na gładkich kaflach,
zbierali przeciwko nam,
cichą watahą, starą wiedzą.

na dworze wyły psy, świeżo obcięte
włosy jeżyły się na karku, w środku
wilk szarpał za łańcuch.

zlati primež ogledala je zadrževal pogled:
ona z rdečimi nohti, jaz z belo
cunjo pokrit kot muzejski eksponat

tik nad ušesi so mi ščebetale
škarje. Oh dišeča uslužna truma
krem in stekleničk! Voda je pljuskala,

a spodaj na gladkih ploščicah se je
proti nama zbral puh,
tiha drhal s starim znanjem.

zunaj so tulili psi, na tilniku
so se mi ježili pravkar ostriženi lasje,
in v meni je volk vlekel za verigo.

spegelns gyllene skruvstäd höll min blick:
hon med röda naglar, jag täckt
i en vit duk, likt ett musealt objekt.
 
tätt över mina öron kvittrade
saxen. åh doftande tjänarskara
av crèmer, flakonger! vattnet porlade,
 
men nedanför, på golvets släta kakel,
gick tussarna ihop mot oss. en stilla
mobb vars vetande går långt tillbaka.
 
därute skällde hundar, nyfriserat
reste sig mitt nackhår, medan
vargen inuti mig slet i kedjan.