János Térey
„Fűből lett fa”
A fűszálból fa lett, a televény
Dicsőségére, Isten bánatára,
Hiszen a háza
Tégláit törte szét a jövevény.
Mikor lecsap az ezerszálú korbács,
S hullámot vet a záporverte part:
A cickafark,
A bojtorján meghajlik, mint a jobbágy;
Meghajlunk, mint az eleven növény:
Képzeletünkben zászlót tart a vállán
A göndör Bárány
A mennyezet legszebbik gyámkövén.
Kóró mutatja, merre állt az oltár,
Míg volt fölötte boldog boltozat,
S amíg a pap
Szavára hallgatott az ájtatos nyáj...
Akár a papnő, tisztába teszed
A templomot. Félkézzel megragadnád
Előbb a dudvát,
Aztán a fát: takarja az eget.
Hogy miként lesz a fából könnyű zsindely,
Nem tudja senki, hacsak nem az ács…
A kalapács
A szög fejéhez koccan: él a színhely,
S a lázpiros táj egyetlen sebén
Segít a flastrom.
Alsó- és Felsőjózsa közt, a parton
Kezünk alatt kihajt a vetemény.