Ákos Kele Fodor
Anya vonulása
A házi por lényegében halott emberi hám; anya, tele van veled a szoba. Nem tudom, hol vagy igazán, mert rengeteget nyeltem belőled. Anya, bolygónk anyagkészlete viszonylag zárt. A csillagok kilökődő pora örvénylik a Földön, mint te a fogaim között, és nem terem új anyag, csak alkatelemei váltják egymást az élőben. Úgy hordoztál magadban, hogy nem tudtad, testi részeidben ott van egy Quetzalcoatlus, kapor, mezei ugróka, három szil, és egy fitos csőrű gulipánmadár. A testeddel belakott teret a lápokban elkorhadt toportyán tetemén virágzó rekettyefűz hamujával táplált tátika bomlásából evő rovarok bagolyköpetbeli hulladékán nőtt zöldséges ebédek és más ükök, zsurlók és ősgyíkok százai birtokolják. Anya, én a fajokban nem hiszek, de már a szememnek sem, hiába nézlek, a halmazállapotod sem tudom, különösen most, hogy a csontjaid közt nevelkedett férgek is elpusztultak már szebb rovarevők begyében. Nem ismerem fogalmi határaid; én is csak áteresztő vagyok, nincs is kicsoda, aki kérdez; anya, bennem a jércét a pajoron át megjárt csicsókán keresztül sodródó melyik elem kérdezhetne rá kategóriádra, aki pusztán a csomóstér góca voltál az anyag vonulásában?