Beney Zsuzsának

A költő könyvében, aki már nem él,
a vers mellett, melyben egy nőről ír,
aki nem él már, mint egy sárvirág
megőrződött a macskám lábnyoma:

odalopódzott mindig, mert nagyon
izgatta őt a lapok közti rés,
várta, hogy egyszer kijön az egér,
(régen elveszett az a macska is),

és tényleg, ott a papíralagút
mélyén valami folyton imbolyog:
elteszünk ezt-azt a lapok közé,
lepréselni a véletleneket.