Kinga Fabó

ungarisch

Egy öngyilkos tükörkép

Nem saját jogomon vagyok.
Vagyok, amíg lenni enged
a tükrön, ki átellenben
éppen belenéz.
Létem e két véletlennek
– azt nem mondom: köszönöm.
Inkább elszököm. –
Ha elmegy, s lecsúszom róla,
átkerülvén magamon, a túlra:
visszatérhet még belém az élet?

Akarom-e én ennyi feltétel
mentén, ilyen kiszolgáltatottan?
A párom a tükör előtt néz ahonnan
áttol egy tartományon:
nem jövök vissza.
Képemet a tükör mellé teszem.
Tükrön kívül nem létezem.
(Nem megyek vissza. Képemet
a tükör mellett hagyom.
Tükrön kívül nemvagyok.)

© Kinga Fabó
Audioproduktion: Petőfi Irodalmi Múzeum

A Suicidal Reflection

I don’t exist based on my own right.
I am, until the mirror
let’s me live, who looks into it
at this very moment.
- I’m not saying: I thank my life
to these two coincidences.
I rather get away.-
If she leaves and I’ll miss her
going over to myself, beyond:
can life return to me?

Do I want life along with so many
conditions, me who is so defenceless?
My otherself staring before the mirror
and pushes through another domain:
I won’t be back.
I place my picture next to the mirror.
I don’t exist beyond the mirror.
(I won’t go back. I leave my photo
next to the mirror.
I can’t live beyond the mirror.)

Translated by Gábor G. Gyukics