Kinga Fabó

ungarisch

Svetla Kjoseva

bulgarisch

Megrontott fűző panasza

Hány, de hány nőt gyötörtem én,
istenem, de hányat! És milyen jól
deformálok testeket. Hálából

közszemlére tesz mind, bennem pózol,
pedig én irtózom a nyilvánosságtól,
amiért ők (hogy épp engem! és ilyen félvállról)

a kegyeimben keresnek.
Azt akarják (szado-mazo)
adjam oda magam, vétlen.

Aki megkap, a látásnak
– kínálkozhat – férfiszemnek.
Hajtanak rám, aláásnak:

magukévá egyként tesznek.
Bennem vannak
Becsusszannak, észrevétlen.

E pervertált nőktől, tömve
(most fordul a szado-mazo)
vélhetném: akár börtönbe'.

Pedig éppen kalodámban
edződött e délceg dámvad,
kiket mind én renováltam.

Nyitottak, de egyformán
akárkire, nem pont rám.
Akkor mégis miért rajtam

– a szándék nem kölcsönös –
mennek végig: kéz-közön.
Hogy éppen engem szúrnak ki,

mikor annyi – nő, mint a nyű –
van szíves magát oda'dni.
Klisékbe tömörülnek.

Rajtam nem fog a közhely.
Hozzám kulcsot nem talál.
Mind békén hagyhatna már. De nem.

Forgok köztük, kénytelen.
Különbözöm és ütközöm
mindig, akihez nincs közöm.

Ez a hála! Halálra gyötörnek.
És mindez egy férfi miatt.
Kár szépítenem őket.

© Kinga Fabó
Audioproduktion: Petőfi Irodalmi Múzeum

Жалбата на стария корсет

О, колко ли жени заради мен са страдали?
Господи, колко ли? А аз
ги деформирам. И за награда

показност, позират с мен –
от публичност макар и ужасен,
а те (през рамо, просто тъй, без цел)

как се умилкват само
и искат (садо-мазо)
отдаване безсрамно.

Имат ли ме, ме излагат
на мъжката наслада.
Неумолимо ме разслабват:

обладават ме целия.
Вмъкват се
в мене неусетно.

Натъпкан с перверзните дами
(това е то садо-мазо):
като истински зандан.

Напет елен заяква там,
в онези дървени окови,
които бях поправил сам.

Стоят отворени, без страст:
да идва кой да е, не само аз.
Защо тогава все по мене

– няма взаимно намерение –
ръцете шарят разтреперани.
Защо нахвърлят се върху ми

при толкова жени, защо?
Любезно да се отдадеш.
Набъбнали са от клишета

но те не ме ловят.
Изгубен е ключът към мен.
Аз искам мира. Ама не.

Сред тях се мятам безизходно.
Страня уж, а се блъскам все
в този, с когото нямам общо.

Това е смърт! Измъчват ме до смърт.
И всичко е заради някакъв си мъж.
Няма какво да разкрасявам.

Превод от унгарски: Светла Кьосева (Svetla Kjoseva)