Sándor Tatár
ungarisch
ein Tag wie Dezember
dieser Tag hat glazialen Charakter.
wie könnte es anders sein: ihm liegt Winter zugrunde.
das Couvert der Wolken ist noch nicht geöffnet.
obwohl mich diese Sendung sehr angeht, par avion.
der Himmel gehört einer Graubranche an.
es herrscht ein neuer Ton irgendwie: diätetisches Licht.
wenigstens wahrt die Sonne den Anschein.
die Pappeln am Horizont Irokesengestrüppe.
Alleen führen noch immer ins Labiale.
auch sie sind von Schneefall punktiert.
was bisher fiel, lässt einen Reifrock vermuten.
die Landschaft so landschaftlich wie lange nicht mehr.
wovon ich auch noch weiß:
einige Tümpel verleihen sich Wäldern als glasige Orden.
aber die Wärmeflocken der Vögel täuschen
darüber hinweg.
Aus: Fragmentierte Gewässer. Gedichte
Berlin Verlag , 2007
Audioproduktion: 2005, M.Mechner / Literaturwerkstatt Berlin
egy nap, mint a december
glaciális jellegû ez a nap.
hogyan is másként: alapját tél képezi.
a felhõk borítékja még lezárva.
noha ez a küldemény nagyon is nekem szól, par avion.
az ég egy szürke konszernhez tartozik.
valamiféle új árnyalat uralkodik: dietetikus fény.
legalább a nap õrzi még a látszatot.
a nyárfák a messzi horizonton: irokéz-bozót.
még mindig vezetnek allék a labiálisba.
õket is megpettyezi a hóesés.
ami eddig esett, abroncsszoknyára gyanakodtat.
ilyen táj-jellegû már rég nem volt a táj.
amirõl még úgyszintén tudok: némelyik tócsa
üveg-érdemrend gyanánt az erdõknek adományozza magát.
ám ezt észre se lehet venni
a madarak hõpelyheitõl.