Isadora Duncan tánca

Mint a szobrok, a szobrok. Napfényes, hosszú mozdulatok.
Alig volt mosolya. De ha volt, az nagyon.
A rítus szépsége tört át a ritmuson.

Csak forgott és forgott és forgott.
Könnyedén siklott. Lobogott.
Szavának súlya volt. De szólni nem tudott.

Forgott a kígyóbűvölő és forgott a sál,
forgott a félkör, a tengerpart és forgott a lány,
külön a táncosnő és külön a tánc...

© Kinga Fabó
Audioproduktion: Petőfi Irodalmi Múzeum

Der Tanz der Isadora Duncan

Wie Statuen, Statuen. Ein sonniges, langes Bewegen.

Die Lippen lächelten kaum. Und wenn, dann sehr verwegen.

Die Schönheit des Ritus brach ein in den Rhythmus. 


Sie drehte, drehte, drehte sich im Lauf.

Leichtfüßig glitt sie. Loderte auf.

Ihr Wort war von Gewicht. Doch sprach sie nicht.


Sie drehte die Schlange, sie drehte den Schal, 

es drehte der Halbkreis, das Mädchen, der Strand,

es trennten sich und drehten die Tänzerin, der Tanz…




Übersetzung: Orsolya Kalász & Christian Filips