Ez egy meteorit.
Kőkolonc, amelynek tüze a becsapódástól
hunyt ki. A vékony, üveges
olvadási kéreg
még emlékeztet
valamelyest a pillanatra, mikor
ég és föld összeért és a kutakodó elmét
azóta is magához vonja a hirtelen.

Nincs rajta semmi feltűnő, zöldesen
szürke, fekete is lehetne, kúpja
közel sem szabályos, egy bálvány,
mely a habokban születetthez alig
hasonlítható. Ő lesz
a zarándoklat titka.

A toronymagas, önnön súlyukat
és a kettős szarvakat hordozó
oszlopok a pénzérméken is láthatók.
A tiszta tüzet, amint
hirtelen egekbe csap
a képzeletünkkel kell felérnünk.
Üvegömlenyek között sétálgatunk.
A Múzeum előtt
antik márványokkal teli teherautók
dübörögnek el az emlékezet útjain.
A követ se érinteni,
se csókolni nem szabad.