Hát nem olvastak a jövőben
a mauzóleum falaira ha ráragadnának
reménytelenül a hangok

Hogy a rég önmagában megingott
város almájából
a lélegzet is kimosson
szájat nyelvet torkot

Rugalmasabban kellene felbuknom
a levegőből melynek monádjai
sóhaj avagy orkán tudnak lenni

Felemelkedni egy szelet
süteménnyel a hajamban
beragyogni a csúszó ívet
hátulról a bika ha elcsábít
odüsszeusz a narrációra éhező hold

Tizenkétezer nyájas parancsának
egyikével azt mondja
Most beszélj hát

Egy pirinyó felálló
vízlépcsőre emlékeztető
kis amfiteátrumban
mely oly ismerős hisz
ősidők óta ott őriztem
a szót ezt a búvároknak
épített törékeny korallt

Ahol első ízben kívántam
megérteni a teret
a szétterülő dimenziók
fényét a vízen.

Imigyen kezdtem el.