Ligeti Ágnes

ungarisch

Standort

Wir leben in einer Stadt ohne Fluss, es gibt
Grenzen hier nur aus Wind
oder Regenschauern. Meine Schwester
ängstigt das nachts, doch es lässt sich
in unserem Haus nicht weinen, vielleicht
hülfe es ihr, vielleicht brächte es sie
um den Verstand. Es ist frostig
in ihrer Stimme. Ließen sich Entfernungen
ohne Fluss beschreiben, wären zum Wenigsten
die Ahnungen haltbar: Niemand
nähert sich unserem Haus und die Eltern
haben wir lang nicht gesehen.
Doch es gibt keinen Halt, diese Stadt ist
wie ein Schneerest im März. Nur der Wind,
der den Regen in seine Form treibt,
deutet ein Ortsende an. Unser Haus bleibt
von Eis bedeckt und verschwunden.

© Zu Klampen Verlag
Aus: Reglose Jagd
Springe: zu Klampen! Verlag, 2007
Audioproduktion: 2007, Literaturwerkstatt Berlin

Színhely

Folyó nélküli városban élünk, itt csak
a szél vagy a záporok által kijelölt
határok léteznek. A húgomat
ez megijeszti éjszakánként, de a mi házunkban
nem szabad sírni, talán
segítene neki, talán elvenné
az eszét. Fagy koppan
a hangjában. Ha le lehetne írni
a távolságokat folyók nélkül, legalább a sejtelmek
tarthatóak lennének: Senki sem
közeledik a házunkhoz, és a szüleinket
régóta nem láttuk.
De nincs kapaszkodó, ez a város olyan,
mint a maradék hó márciusban. Csak a szél,
mely az esőt hajtja formába,
jelzi egy település végét. A házunkat továbbra
is jég fedi, és szertefoszlott.

Fordítás: Ligeti Ágnes