Erdődy Kristóf 
ÜbersetzerIn

auf Lyrikline: 7 Gedichte übersetzt

aus: deutsch nach: ungarisch

Original

Übersetzung

[entgegen zu stehen VI]
– befallen: sich kreuzen –

deutsch | Anja Utler

letztlich: gefallen sein, ja, wie
bestanden besiedelt die: mundhöhle
achsel vom: riedgras der luft über-
frostet, ja, starren – weiß: poche noch –
schon: scharen sporen sich im
geweiteten blick, und bloß: hingespreizt,
klaffe, die firnigen glieder beringt ja: vom reif
von der böschung gehöre schon, gleichsam,
verliere – nur poren mehr – und lieg mir fern

© Edition Korrespondenzen
aus: münden - entzüngeln. Gedichte.
Wien: Edition Korrespondenzen, 2004
Audio production: 2003 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

[szemben állni VI] – megszállva: magad feszíteni meg –

ungarisch

végtére: ejtve lenni, igen, mint
kiállva benépesítve a: szájüreg
hónalj onnan: a levegő nádfüve fölé-
fagyva, igen, bámulva – fehér: dobbants még –
máris: magukat kaparva pórusok
tágított tekintetbe, és pusztán: odaterpesztve,
tátongva, a firniszes végtagok körülküszködve igen: deréről
a bozótosnak halljál már, egyidejűleg
veszíts – csak a pórus több – és feküdj tőlem távolabb

Fordítás: Erdődy Kristóf

[entgegen zu stehen VIII]
– fiebern: beher- bergt sein –

deutsch | Anja Utler

regelrecht: luftmassen, vielmals hinweg
gefegt übers nässende (..) flügel-
schlägen gleich mitten: ins flimmerhaar,
bleiben, kaum regen sich: ausgeschabt
spröde, so dörrt selbst das: rippenfell,  
federnd, von algenschicht rinde bespannt
überwuchert von krustenflechten mit
ihnen in: hungersymbiose – so heißt es –
zu bleiben, dürr aufgesteppt auf den
boden so: mehren sie sich brechen schon
unterm vogeltritt fingerschlag – vielteilig
werden – und krallen sich, staune, ins
bauchfell fest

© Edition Korrespondenzen
aus: münden - entzüngeln. Gedichte.
Wien: Edition Korrespondenzen, 2004
Audio production: 2003 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

[szemben állni VIII] – lázítva: elszáll-lásolva lenni –

ungarisch

szabályszerűen: légtömegek, sokszorosan átseperve
a nedvesedő felett (..) szárny-
csapások akár közepek: villanóhajba bele,
maradnak, alig rezzenve: kivakartan
sprőd, így aszalva száraz még a: bordaszőr,
tollak, algaréteg kéreggel befedve,
beburjánzva fonott hegekkel velük
benne: éhségszimbiózis – így mondják –
megmaradni, szárazon felsteppelve a
földön így: szaporodnak törnek már
a madárléptű ujjütés alatt – sokrétűvé
válás – és karmolnak, bámuló-ámulat , bele
a hasszőrbe erősen

Fordítás: Erdődy Kristóf

*** [dieses regionale getreide]

deutsch | Daniel Falb

dieses regionale getreide war ressource, diese geste ethnisch
im sich beschleunigenden personenkarussell und du,
                                                  auf welchem gesicht du reitest.
der bericht zur misswahl fing genau jetzt an.

               vor dem umbau waren im saal provisorisch migranten
untergebracht gewesen, und jetzt wieder.
             wir mussten los, du sahst einfach hinreißend aus, oder
ich. das internationale gesicht war sicher

                ein tor zur welt, aber wer konnte da noch fernsehen.
und im offenen dieser reservate, der party,
standen wir knietief im gras und ich wusste nicht,
                                                                   wo ich suchen sollte.

© kookbooks
aus: die räumung dieser parks
Idstein: kookbooks, 2003
ISBN: 3-937445-00-5
Audio production: 2006, M.Mechner / Literaturwerkstatt Berlin

[eme regionális gabona]

ungarisch

eme regionális gabona erőforrás volt, ez az etnikai gesztus
a magába gyorsuló személykörhintában és te,
                                                                        amelyik arcon te
lovagolsz.
a -szépe-választásról szóló beszámoló épp ekkor kezdődött el.

                           az átépítés előtt a teremben ideiglenesen bevándorlók
voltak elszállásolva, és most ismét.
                         indulnunk kellett, egyszerűen lenyűgözően néztél ki, vagy
én. a nemzetközi arc bizonyára

                              kapu volt a világra, de ki tudott akkor még tévézni.
és eme rezervátumok kitárulkoztában, a buliéban,
ott álltunk térdmélységig a fűben és nem tudtam,

                                                                                                            én hol
keressek vajon.

Fordítás: Erdődy Kristóf

pech & blende

deutsch | Lutz Seiler

was uns anblies aus grossen, bevölkerten bäumen
war von haus aus vertieft
in die zeit der gespräche, baumsprache
war baumkuchen und lag
schwer zu haus, wie ausgeruhter knochen, der
wie wir kinder oft riefen vor deiner zeit
unterwegs gewesen war, der die felder durchschritten

und beatmet hatte, den wir nun
lang und gern zu loben wussten und sahen
dass auch vater ihm gut war, ihn
eine stütze der erinnerung, ein stellwerk
seines herzens nannte und saatgut
kaum noch geläufiger schritte, der ketten-
fahrzeuge, der erze und öle, heraus gebrochen

aus dem quartier seines gehens, weit hinter
den dämmen von culmitzsch, weit heraus
gerissen aus einer seltenen arbeit bei selingstädt
mit russischen erzen und ölen. und obwohl
wir selbst längst hätten schlafen müssen
drängten wir zu mutter hinunter, wenn vater
nachts umherging und schrie
        den knochen das weiss das waren die knochen
        mit russischen ölen und erzen

so sagten wir uns, er wittert das erz, es ist der knochen, ja

er hatte die halden bestiegen
die bergwelt gekannt, die raupenfahrt, das wasser, den schnaps
so rutschte er heimwärts, erfinder des abraums
wir hören es ticken, es ist die uhr, es ist
 sein geiger zähler herz

© Suhrkamp
aus: berührt/geführt
Berlin: Oberbaum Verlag, 1995
ISBN: 3-928254-37-5
Audio production: 1999 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

pech & szemellenző

ungarisch

ami ránk fújt a hatalmas, felhőövezte fák közül
már háztáj felől el volt mélyítve
bele a társalgások idejébe, a fabeszéd
fatörzs-torta volt és odahaza
feküdt elnehezedve, akár a kifáradt csont, mely
ahogy mi gyerekek gyakran kiáltottuk a te időd előtt
immáron úton volt, ami a mezőkön átvágott

és belehelte azokat, melyet mi most
hosszan és szívesen éltetni tudnánk és látván
hogy apánk is jó volt hozzá, őt

az emlékezet egy támaszát, állványzatát
szívének nevezte meg és a vetnivaló
alig ütemesebb lépteit, a lánctalpas
járművekét, az olajok érceit, előtörve

járásában talált szállásából, messze mögötte
culmitzsch gátjainak, messze előre
kiszaggatva egy ritka munkából selingstädt-nél
orosz olajokkal és ércekkel. és hiába
kellett volna mindünknek már aludni
szorítkoztunk mégis odalent anyánk közelébe férni, mikor apa
éjjelente körbejárva üvöltötte
                       csontok fehérje azok a csontok voltak
                       orosz olajokkal és ércekkel
eztán mondtuk magunknak, szimatolja az ércet, ő a csont, igen

ő mászta meg a haldákat,
a hegyi világot ismerő, a lánctalpas menet, a víz, az égetett szesz
így csúszott hazafelé, feltalálója a leépülésnek
halljuk ketyegni, ez az óra, ez az
ő geiger-számláló-szíve.

Fordítás: Erdődy Kristóf

haute coiffure

deutsch | Jan Wagner

der goldene schraubstock des spiegels hielt den blick:
 sie mit roten nägeln, ich mit weißem
 tuch bedeckt wie ein museumsstück.

 dicht über meinen ohren zwitscherte
 die schere. oh duftende dienerschar
 von cremes und flakons! das wasser plätscherte,

 doch unten rotteten auf glatten fliesen
 die flusen sich zusammen gegen uns,
 ein stiller mob mit einem alten wissen.

 draußen heulten hunde, frisch geschnitten
 sträubte sich mein nackenhaar,
 und in mir riß der wolf an seiner kette.

© beim Verlag
aus: Probebohrung im Himmel
Berlin: Berlin Verlag, 2001
ISBN: 3-8270-0071-8
Audio production: 2002, M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

haute coiffure (divatfodrászat)

ungarisch

a tükör aranyló csavarkulcsos rúdja tartotta a tekintetet:
ő piros körmökkel, én fehér
kendővel betakartan, akár egy múzeumba kitett.

sűrűn füleim felett csicsergett a boldog
olló. óh illatos szolgaság
krémekből és flakonokban! a víz csobogott,

de odalent rohadtak egybe ellenünk síkos
járólapokon a fürtök,
egy csendes söprű öreg tudásában bízott.

kint kutyák vonyítottak, frissen nyiratkozva
fodrozta magát tarkóm haja,
s bennem beleszaggatott láncaiba a farkas.

Fordítás: Erdődy Kristóf

champignons

deutsch | Jan Wagner

wir trafen sie im wald auf einer lichtung:
zwei expeditionen durch die dämmerung
die sich stumm betrachteten. zwischen uns nervös
das telegraphensummen des stechmückenschwarms.

meine großmutter war berühmt für ihr rezept
der champignons farcis. sie schloß es in
ihr grab. alles was gut ist, sagte sie,
füllt man mit wenig mehr als mit sich selbst.

später in der küche hielten wir
die pilze ans ohr und drehten an den stielen -
wartend auf das leise knacken im innern,
suchend nach der richtigen kombination.

© beim Verlag
aus: Probebohrung im Himmel
Berlin: Berlin Verlag, 2001
ISBN: 3-8270-0071-8
Audio production: 2002, M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

champignons (gombák)

ungarisch

az erdőben egy tisztáson találkoztunk velük:
két expedíció a naplementén átszüremlőn,
melyek némán figyelték egymást. köztünk idegesen
a szúnyograj telegráfzümmögése.

nagyanyám híres volt champignons farcis
receptjéről. a sírba zárta be magával.
mindent, ami jó, mondta,
önmagadnál kicsivel többel töltöd meg.

később a konyhában a szárakat megtekerve
fülünkhöz tartottuk a gombákat −
várva a belső, halk kattanásra,
kutatva a helyes kombináció után.

Fordítás: Erdődy Kristóf

allgemeiner nachrichtendienst

deutsch | Lutz Seiler

etwas hier unten klingt wie trocken
moos den boden überspannt & deine
schritte klopfen an. etwas in den bäumen

ist von wolkendeutschen helden, die
ihre schultern oben aneinander legen
im geräusch. & etwas

dehnt vom anschlag her
der schaukel sich ins wunschgerüst
hinter türen, hinters licht. alles
    ist wies scheint

verkleinert unterwegs; es heißt:
„der ist doch aus der schweiz!“
„nein, der ist gestorben.“

© Lutz Seiler
aus: Die Anrufung
Warmbronn: Ulrich Keicher Verlag, 2005
Audio production: 2007, M. Mechner / Literaturwerkstatt Berlin

általános híradás

ungarisch

valami itt lent úgy hallatszik, mint száraz
moha, mely a padlón átível & a te
lépteid kopogtatnak. valami a fák közt

felhős-német hősöktől ered, akik
odafent egymásnak vetik vállaikat
a zajongásban. & valami

a becsapódás óta tágul
utána a vágyak vázába hintázva
ajtók mögött, a fény mögé. minden
     olyan, amilyennek tűnik

útközben lekicsinyítve; azt mondják:
„de hát ő svájcból származik!”
„nem, ő meghalt.”

Fordítás: Erdődy Kristóf